Basta György hadvezér levelezése és iratai I.

Fülszöveg

Részlet a könyvből:

Ehhez a munkámhoz az első kapavágást 1891 november végén tettem, midőn az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárában először kezdtem okleveleket másolgatni a Báthoryak korához, mely a maga változatos eseményeivel és embereivel mind e mai napig fogva tart és munkaköröm nagyrészét betölti. A következő év őszén Besztercze-Naszód vármegye levéltárában dolgoztam s láttam egycsomóban a legtöbb Basta-levelet. Igaz, hogy nagyrészük csupa rendelet és parancs volt, de másolataikat külön tartogattam, hozzárakva minden kezemügyébe akadt Basta-levelet, azzal a szándékkal, hogy valamikor önálló munkába foglalva adjam ki őket. Hanem azért gyüjteményem nagyarányú megalapozását abban a két tanévben végezhettem, melyet a Magyar Tudományos akadémia ösztöndíjasaként 1894-96 közt a bécsi oklevéltani intézetben töltöttem, mikor az egyetemi előadások után naponta dolgozhattam a császári székváros gazdag levéltáraiban. a mit ekként a Báthoryak korának 1571-1613 közötti 44 esztendeje köz- és művelődéstörténetére, Erdélyország bel- és külügyi életére, vallási mozgalmaira és egész történeti szerepére Bécsben gyüjöttem, a Magyar Tud. Akadémia történelmi bizottsága kegyes támogatásával évről-évre megújuló külföldi tanulmányútaimban Ausztria, Csehország, Prosz-, Lengyel-, Orosz- és Olaszország köz- és magánlevéltáraiban egészitettem ki, - 1897 óta minden nyári szűnidőmet és megkuporgatott garasomat e czélnak szentelve - átnézvén lassanként hazánk nevezetesebb vonatkozó levéltárainak anyagát s a bukuresti Román Tud. akadémia gyüjteményeit is. Nápolytól Szentpétervárig és Boroszlótól Bukurestig terjedő kutatásaimban szerzett másolataim tömege - maga is kész levéltár - így tizennyolcz esztendő alatt mintegy húszezer lapnyira szaporodott és szaporodik jóformán naponta, a mint egy-egy becses oklevélhez juthatok, vagy valami új levéltár nyilik meg előttem. Rajongó tárgyszeretet és állandó munkálkodás eredménye ez a gyüjtemény, melynek kétszeres az értéke, ha meggondoljuk hogy e XVI. és XVII. századi anyag nagyrésze külföldi vonatkozású, mivel kutatásaimban mindig kiváló előszeretettel tanulmányoztam, miként érvényesült a magyar ember külföldön: eszével, tollával, kardjával és viszont, mily nyomot és emléket hagytak hátra történelmünkben a hazánkban szerepidegenek, lettek légyen papok, államférfiak, hadvezérek vagy kalmárkodó bányászok, csendes iparosok és alkotó művészek. Vissza