Báthory Erzsébet

Előszó

Báthory Erzsébetről, Csejthe érdekes történelmi alakjáról gyűjtöttem össze minden adatot e könyvben. Ez a hírhedt alak ma már közismert. Régente a romantika ködén keresztül látták s a történetiró a Jahrbuchok és Almanachok érzékeny szívű olvasóinak hangulatához mérten formált szörnyű tetteinek s élete rettentő históriájának elmondásánál alapúl a mondát választá és - nem az okmánytárat.
Igy aztán az alak nem volt való és nem volt érthető. A "gonosz asszony", - a "szörnyeteg", a "vérgrófné" alakja egyedül a panoptikumok vértelen viaszalakjaihoz hasonlított, e könyvben szándékozom róla, az ő alakjáról fennmaradt irott-emlékek világításában szólani. Sőt inkább azokra bizom, hogy beszéljék el a szerencsétlen asszony életét, jellemezzék, ábrázolják, rajzolják olvasóim elé úgy amint korának emberei akkor, - a szörnyűségek hatása alatt rajzolák.
Igyekeztem érthetővé tenni azt az alakot, ki századokon át, mint bestia volt ismeretes, érthető azonban nem volt. Borgia Lucrezia, Marquise de la Brindvilliers, Toffana asszon yés a Pittavalok társaságának többi tagjai magyarázták önönmagukat, de a csejthei vérengző úrnő - soha.
Ma már világosabban áll előttünk alakja.
Az ideggyógyászok rengeteg tapasztalata, tudománya, vizsgálódása sokat magyaráz, ami eddig magyarázatlan volt. Báthory Erzsébet vérengzése titkának kulcsát ez a mélységes és borzalmasan érdekes tudomány őrizi.
Ma már a titok nem titok többé.
Engem Csejthéhez és egykori urnőjéhez többszörös érdek fűz. Csejthéhez pedig különösen sok drága emlék. Emlék, mely félezer esztendőre nyúlik vissza. Annyi ideje immár, hogy Rexák élnek itt. Jó magam feledhetetlen gyermekkorom boldog napjait töltém pázsitos lankáin, cigányhalban gazdag patakjainak magyalos, égerbozótos partján, csodaszép nyárfás erdejében, sziklás hegyein.
Ott jártam várának omladékai között és ott tanultam álmodozni arról a régen-múltról, melynek ma fény még az árnya is, ördögei is mesebeli művészek, tündérei angyalok. Ott szedte magába rajongásra hajlandó lelkem a múlt idők csodálatát, ott szokta meg szemem a látást a rég múlt időkbe, a fénybe, a vakító napba. Ott tanúltam meg a múlt idők minden percét szeretni s - irigyelni.
Mert én irigylem a múltakat. Irigylem annyira, hogy mikor a kényelmes peluche-pamlagos Pullamnn-kocsiban röpit a füstokádó vassárkány valahová, - oh én balga! - azon ábrándozom, bár én most ekhós-szekérben, poros vagy zápor verte országuton docoghetnék, váltott lovakkal portáról-portára járva...!
Én irigylem a múltakat, a gyorsaság, a kényelem, a nyugalom, a biztosság nélkül való, varázsos múltat, azt, amelyrfől nekem annyit regélt az én ősi otthonom: - CSEJTHE.
E munka célja a történelmi hitelességű okmányok világításában mutatni be a hírhedt urnőt, - azért a függelék csaknem terjedelmesebb, mint az a munka, a melynek függelékül szolgál.
Mi nem is óhajtottunk egyebet, mint keretet és háttért rajzolni a cselekményhez és mindazt olvasónk rendelkezésére bocsátani, a mi az okmánytár olvasásánál szükséges. Igy először a latin szövegű okmányokat magyar fordításban közöljük, másodszor bemutatjuk a szereplő egyéniségek családját, környezetét, viszonyait, ismét a lezajlott borzalmak szinterét, és nagyobb vonásokban azon kort, amelyben ily eset megtörténhetett.
Helyesen jártunk-e el vagy sem, - nem tudjuk s azt eldönteni egyedül az olvasó lesz hívatva. A történetirás célzatának, - jól tudjuk - meg nem felel, de reméljük megfelel a magunk igyekezetének: a közönség előtt a sokat emlegetett Báthory Erzsébet életének drámáját kellő világításban adni a közönség elé, - menten minden legendától, mesétől, - úgy a mint az valóságban volt.
A valóságot pedig legjobban feltárják az okmányok.

Csejthe, 1907. évi november 1-én.
Rexa Dezső Vissza