Előszó
Részlet a tartalomból:
Az Iskolatörténeti Emlékbizottság társelnökeként tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a rendező szervek képviselőit, a Magyar Tudományos Akadémia...
Tovább Előszó
Részlet a tartalomból:
Az Iskolatörténeti Emlékbizottság társelnökeként tisztelettel és szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket, a rendező szervek képviselőit, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Emlékbizottságunk elnökét és tudományos konferenciánk előadóit.
Visszatekintve az elmúlóban lévő esztendőre, talán túlzás nélkül mondhatom, hogy az első magyarhoni iskola megalapításának 1000. évfordulója alkalmából rendezett három nagyszabású országos kiállítás, számos helyi rendezvényünk és ünnepségünk, az ezeréves iskoláról készített nagy sikerű képes kronológia jól tudósította a magyar társadalom felé az iskola jelentőségét. Felhívta a figyelmet, hogy ez az intézmény, melynek fontosságát az intellektuális tőke képzésében a 20. század második felétől a közgazdászok, a társadalomkutatók és a művelődéselmélettel foglalkozók nem győzték eleget hangsúlyozni, évszázados múltra, tradíciókra nyúlik vissza. A tradíció - általában és az iskola esetében is - a jelen törekvések hitelességét fejezi ki.
Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az ünnepi megemlékezések elsősorban az iskola műveltségátadó, kultúraörökítő szerepét húzták alá; azt, hogy az iskola biztosította az egymást követő generációk kulturális folyamatosságát. Az ünneplés sokszor fennkölt hangulata viszonylag kevés teret engedett az iskolával kapcsolatos társadalomkritikai észrevételeknek. Mintha a nagy ünneplésben elfelejtődött volna az az összefüggés, miszerint az iskola hosszú története során szinte mindig és mindenütt egyben az uralkodó ideológiák és eszmék hatékony manipulációs eszközévé is vált. Persze azért aki az iskolatörténeti kiállításokat és az iskolatörténet írásait a megfelelő gondossággal tanulmányozza, annak nem kerülhette el a figyelmét ez az összefüggés sem.
Vissza