A ferencvárosi sakk története

Előszó

Amikor Baumann Péter megkeresett a ferencvárosi sakkélet múltjának felkutatása céljából, nagy örömmel segítettem neki. Úgy gondoltam, az a leghelyesebb, ha olyan ember viszi véghez ezt a munkát, aki ezer szállal kötődik ehhez a nagy múltú kerülethez. Mindketten tudtuk, hogy képletesen szólva hatalmas Üllői úti fába vágja fejszéjét a tanár úr, mivel a főváros ezen régiója manapság fehér folt a sakkozás szempontjából, s a régmúlt anyagait csak aprólékos kutatómunkával lehet fellelni és összeállítani. Ám a szerző fiatalos lendülettel és éveken átívelő kitartással elérte célját, aminek mi olvasók örülhetünk legjobban, amikor ezt a források eredeti írásmódját megtartó könyvecskét a kezünkbe vesszük.
Aki már végzett ilyesféle feltáró jellegű tevékenységet, tudhatja, hogy természetesen ezután is bármikor felbukkanhatnak újabb adatok a IX. kerület sakkozásával kapcsolatban, mégis bátran állítható, eme gyűjtemény alaposan bemutatja a franzstadti sakkmúlt állomásait és nosztalgikusan kalauzol vissza minket egy letűnt kor közéleti hangulatába, klubéletébe. Sok régi név és ismerős kép dereng fel a sorok között, akik reprezentálták Ferencváros sakkéletét, ami egykor rendkívül pezsgő és erősen összetartó volt. Mi mást lehetne zárásképpen kívánnunk, minthogy reméljük, e pesti kerületünk sakkarca egyszer majd újra régi fényében fog ragyogni és eredményei is legalább olyan kiemelkedőek lesznek, mint a fizikai sportoké! Annál is inkább kötelez a XX. század, hiszen tudjuk, a ferencvárosi grundok és bérházak egyik legnagyobb szülötte, József Attila - a fájdalom és az egyszerűség költője - a "sportolók" közt sakkozónak nevezte önmagát és magas színvonalon űzte a királyos játékot. Vissza