Előszó
Minden tudományos diszciplínának megvannak a klasszikusai. Így van ezzel a kommunikáció tudománya is. Ráadásul paradox módon egyike azoknak a tudományoknak, amelyek a legrégebbiek és a legújabbak is egyben. Ez a kötet átfogó válogatást kínál a tömegkommunikáció néhány neves kutatójának fontosabb munkáiból. Az áttekinthetőség motiválta a szöveggyűjtemény szerkesztőjét az anyag összeállításkor, valamint az, hogy a Zsigmond Király Főiskolán folyó kommunikációelméleti képzés speciális igényeit kielégítve, olyan tankönyvet adjon a hallgatók kezébe, melyet haszonnal forgathatnak mind a művelődésszervező és humánerőforrás-menedzser, mind a nemzetközi kapcsolatok-szakreferens szakos hallgatók is. Lényeges szempontként került számításba a kommunikáció szak elindulása. A válogatásnál így nagy szerepet játszott, hogy a szakot megkezdőknek egyrészt lehetőségük nyíljon a többieknél mélyebben megismerkedni az adott téma szakirodalmával, másrészt viszont további stúdiumaik során is felhasználható anyag létrehozása volt a cél. Természetesen a szöveggyűjtemény egésze nem csak az ő igényeiket kívánja kielégíteni, hanem azokét is, akiknek az érdeklődését felkeltette a kommunikáció világában, a kommunikáció világáról való gondolkodás.
Mára közhely lett, hogy a tömegkommunikáció korszakában élünk. Ahogy Elliot Aronson A társas lény című bestsellerében írja: „Azt is mondhatjuk, hogy korunkat a tömeges meggyőzés törekvései jellemzik. Valahányszor bekapcsoljuk a rádiót vagy a tévét, kinyitunk egy könyvet, folyóiratot vagy újságot, valaki mindig nevelni akar bennünket, arról akar meggyőzni, hogy az ő áruját vásároljuk, hogy az ő jelöltjére szavazzunk, hogy azt tartsuk jónak, szépnek vagy igaznak, amit ő annak ítél." Ez a tendencia talán a reklámban válik a leginkább szembetűnővé. De ne felejtsük el, hogy - egyebek mellett - az amerikai mozifilmek is alkalmaznak a rekláméhoz hasonló eszközöket, gondoljunk csak olyan alkotásokra mint a Függetlenség napja című film is volt a '90-es években Ez a film, elemzők szerint a Clinton-kormányzat mellett folytatott burkolt propagandát testesítette meg.
A tömegkommunikáció tehát életünk (immáron a szó legvalódibb értelmében tolakodóan) szerves része, jelen van mindennapjainkban, családunk fekete báránya, akit szidunk, aki felett ítélkezünk, mindezt oly módon téve, hogy működéséről, alapvető mechanizmusairól még közel sem tudunk mindent. Hatása szerint egyszerre informál, közvetít mintákat és értékeket, valamint érvényesít érdekeket. Lényege legegyszerűbben azonban „nem a deklarált vagy éppen alkalmilag demonstrált értéknyilatkozatokban, állásfoglalásokban fogható meg, hanem a konkrét mindennapi gyakorlatban. A kinyilatkoztatott értékek álarcában érvényesített (...) gazdasági, politikai érdekekben. No és esetleg a hazugságokban, a csúsztatásokban, az értékek, felelősségek hiányában." A tömegkommunikációról szólva nem érdemes beérni a közhelyek ismételt sorolgatásával, vagy éppen a „hordozóeszköz" arisztokratikus elutasításával. Ugyanis nem csak a tömegkommunikáció lehet manipulált, hanem a róla szóló közbeszéd is.
Vissza 
