Fülszöveg
„Leghátul egy paraszt kullog, aki nem hasonlít a többihez. Álla borotvált, bajusza ősz, daróckabátján, hátul furcsa dragony - hogy került az oda? - hóna alatt egy-egy kendőbe bugyolált hegedű. Nem is kell kérdezni, kicsoda és honnan vette ezt a két hegedűt. Kallódó, teddide-teddoda ember, göthös, fázós, nem veti meg a papramorgót, nyúlszívű, egész életében ötödik kerék volt előbb apjánál, aztán a bátyjánál. Nem kapott jussot, meg se házasították... Mihaszna fráter! A munkához nem fűlt a foga, két kupicától már megkótyagosodott, összehordott hetet-havat, csak hegedülni tudott, meg a gyerkőcökkel hancúrozni a kemencén. Hegedült a csapszékben, lagzikon, még a mezőn is, és milyen szépen játszott! De hát a bátyja eladta a házat, a jóságot, az egész gazdaságát és most megy családostul a távoli Szibériába. És megy ez az agglegény is - hová legyen máskülönben. Magával viszi két hegedűjét is...
Ha megérkeznek, meghűl a szibériai hidegben, hektikát kap és meghal csendesen, szótlanul, észre...
Tovább
Fülszöveg
„Leghátul egy paraszt kullog, aki nem hasonlít a többihez. Álla borotvált, bajusza ősz, daróckabátján, hátul furcsa dragony - hogy került az oda? - hóna alatt egy-egy kendőbe bugyolált hegedű. Nem is kell kérdezni, kicsoda és honnan vette ezt a két hegedűt. Kallódó, teddide-teddoda ember, göthös, fázós, nem veti meg a papramorgót, nyúlszívű, egész életében ötödik kerék volt előbb apjánál, aztán a bátyjánál. Nem kapott jussot, meg se házasították... Mihaszna fráter! A munkához nem fűlt a foga, két kupicától már megkótyagosodott, összehordott hetet-havat, csak hegedülni tudott, meg a gyerkőcökkel hancúrozni a kemencén. Hegedült a csapszékben, lagzikon, még a mezőn is, és milyen szépen játszott! De hát a bátyja eladta a házat, a jóságot, az egész gazdaságát és most megy családostul a távoli Szibériába. És megy ez az agglegény is - hová legyen máskülönben. Magával viszi két hegedűjét is...
Ha megérkeznek, meghűl a szibériai hidegben, hektikát kap és meghal csendesen, szótlanul, észre sem veszi senki, a hegedűi pedig, amelyekkel hol felvidította, hol elszomorította szülőfalvát, húsz kopejkáért egy idegen írnok vagy egy száműzött kezébe kerülnek, az idegen gyermekei letépik a húrokat, letörik a nyerget, vizet öntenek belsejébe... Fordulj vissza bácsi!" (Csehov: Szibéria)
Egészen pontosan ezért mentem Szibériába. Mert Csehov mester is odament, még 1890-ben. És én már régóta 1890-et keresem, abban élek, és Csehovot csodálom. És Dosztojevszkijt. És Puskint. És Turgenyevet. Tolsztojt is talán, bár tőle félek. És Tarkovszkijt. No és persze Nyikita Mihalkovot. Amikor először megnéztem a Szibériai borbélyt, már egészen biztos volt, hogy elmegyek Szibériába. Látnom kellett egyszer Oroszországot - mert úgy éreztem mindig, közöm van ahhoz az igazi, mély, semmihez sem hasonlítható orosz bánathoz. Mert az tényleg nem hasonlítható semmihez. Csak az igazi, mély, semmihez sem hasonlítható magyar bánathoz. Meg is akartam nekik bocsátani, azt hiszem. És ezek a bánatok, ezek segítenek a megbocsátásban... Csehov a Perm, Tyumen, Isim, Tomszk, Krasznojarszk, Irkutszk, Szretyenszk, Nyikolajevszk, Szahalin útvonalon ment. Mi éppen fordítva. Alaszka felől. Hogy még élesebb, még döbbenetesebb legyen az élmény... Alaszkából egy héten egyszer lehet átrepülni Kamcsatkára. A világ két nagyhatalma itt van egymáshoz a legközelebb - és ezért a legtávolabb. Heti egy repülő, a Magadan Airlines gyanús kávédarálója Anchorage-ből Petropavlovszk Kamcsatszkijba. Csehov és Nyikita Mihalkov lelkével érkeztünk, és a Csukcsfélsziget déli csücskén, Magadanban talált bennünket a délután.
Vissza 
