Beatricétől Laviniáig

Előszó

A kötetben szereplő tanulmányok mindegyike egy-egy angol vagy olasz reneszánszkori irodalmi alkotás műközpontú elemzését tűzte ki céljául. Merész vállalkozásnak tűnhet olyan jól ismert, könyvtárnyi szakirodalommal rendelkező remekművekről újat mondani, mint Boccaccio Dekameronja, Ariosto Eszeveszett Orlandója, Dante Új élete, Shakespeare Titus Andronicusa, Chaucer Canterbury meséi vagy Spenser Tündérkirálynője, mégis úgy éreztem, hogy a kritika máig adós maradt annak felderítésével, mit mondanak ezek a művek önmagukról és a világról, miközben helyüket keresik az őket körülvevő irodalmi hagyományban. Itt elsősorban a bennük szereplő motívumok kapcsolatrendszerére és összefüggésére, az irodalmi, történelmi, mitológiai és képzőművészeti utalásoknak a szövegek egészét értelmezni segítő logikájára gondolok. A motívumok és utalások kutatása nem öncélú játék. Már Vergilius hőse, Aeneas is Trója változatait járta végig. A középkor és a reneszánsz irodalmában a bibliai, kortárs történelmi és egyéb hivatkozások gazdagították az antik irodalmi allúziók körét. A legjelentősebb írók mindezeket saját világuk, saját, jól körvonalazható mondanivalójuk felől közelítették meg, így adtak egyéni jelentést mások ötleteinek. Ezen törekvéseket az emblematikus reneszánszkori divatja csak felerősítette. Nem véletlen, hogy az általam elemzett művekben valósággal hemzsegnek a nyelvi, irodalmi motívumok és allúziók. Így például Dante fiatalkori remeke a trubadúrok, a dolce stil nuovo, a középkori keresztény hitvilág és a szonettköltészet hagyománya felől közelíthető meg leginkább. Boccaccio, Ariosto, Chaucer és Shakespeare hihetetlen nyelvi találékonysága már nem csupán gazdag bibliai, mitológiai, történelmi és irodalmi utalásrendszeren alapul, hanem kialakítja saját dialogicitását. Az allúziók náluk helyhez, helyzethez, szereplőkhöz, beszédaktushoz kötöttek, egymást értelmezik és átértelmezik. Spenser és Shakespeare az emblémás könyvek gazdag képi világából is bőségesen merít. A remekírók által formált világok markánsan öntörvényűek, szerzőik ujjlenyomatát viselik magukon. Eszerint a kor írói határozott üzenetet kívántak küldeni olvasóiknak, de ez csupán az értőkhöz juthat el maradéktalanul. Tanulmányaim célja az üzenet átadásának megkönnyítése annak érdekében, hogy e halhatatlan művek önmagukról és önmagukért szólhassanak. Vissza