Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1476-ik év igen nevezetes volt úgy a nápolyi királyság, mint az ott uralkodó Aragóniai család történetében.
Szeptember elejére várták ugyanis Mátyás magyar király...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az 1476-ik év igen nevezetes volt úgy a nápolyi királyság, mint az ott uralkodó Aragóniai család történetében.
Szeptember elejére várták ugyanis Mátyás magyar király követeit, kik az ifjú, szépséges hercegnőért, Beatrix - ért jönnek Nápolyba, hogy őt Magyarországba vigyék, mint a király hitvesét s mint az ország királynéját.
A nápolyi király, Aragóniai Ferdinánd maga ügyel mindenre, hogy a magyar király követei az őket megillető fénnyel és pompával fogadtassanak.
Az ifjú, szép hercegkisasszony elvonulva él, mintha tudomása sem volna a sok nagy és pompás előkészületről. Az ő személyéért történik minden és Beatrix hercegnőt alig-alig lehet látni; ha édes apja tudakozódik utána, mindig azt a választ kapja, hogy napjait kegyes elvonultságban tölti, bátyjának, Aragóniai Péter bíborosnak társaságában.
- Nagyon helyes, - bólint a király megelégedetten, - csak szálljon lelke magasba, az Úr Istenhez és könyörögjön az Egek ura előtt, hogy adjon neki nagy és kiváló hivatásához illő lelki erőt, bölcsességet, jóságot és nemes önfeláldozást.
A királyné szemöldökei kissé összehúzódnak s mikor egyedül marad férjével, éles hangon kérdi:
- Miért vonja meg Felséged kegyelmét és atyai jóindulatát Beatrix leányunktól?
Vissza 
