A megszólalás üres helye

Tartalom

Ha egyszerű kérdésekben akarom megfogalmazni, mi is ez a
könyv, azt mondanám: három rövid kérdés. "Mi a romológia?",
"Mi a cigány, roma irodalom?", "Van-e a képzőművészetnek
etnikus tere?" Nem hiszem, hogy ezek a kérdések megválaszolhatók,
inkább azt, hogy ezek mentén elsősorban morális és esztétikai
megfontolások mutatkoznak meg, olyanok, amelyek a
világunk dolgaihoz való viszonyunkat árnyalni, pontosítani vagy
megkérdőjelezni tudják.
Amikor úgy döntöttem, hogy a disszertációm alapjául szolgáló
kéziratot újra előszedem, hogy kissé leporoljam, és könyvvé
formáljam, abban bíztam, hogy az azóta a fejezetekhez, alfejezetekhez
készült jegyzeteim beillesztésével, az azóta megjelent
irodalmak beleolvasásával az írás nagyját elvégzem. Az
újraolvasás ellenben azt eredményezte, amit ugyan mind tudunk,
mégis meglepődünk, ha bekövetkezik. A szöveg számos
helyen nem volt világos, sok esetben volt pontatlan, csacsogó
vagy mindentudóan szűkszavú, egyébiránt nagyon is hasonló
hozzám. De ami kifejezetten zavart: nem értettem vele mindenhol
egyet. Az eltelt idő megtermelte ezt a távolságot köztem
és köztem. Köztünk, és erre a távolságra, erre a kitöltetlen
helyre tekintettem rá, erre az abban a pillanatban üres helyre.
A papíron lévő szöveg még-ott-van szöveg, létezésének igazolása
a betűk alatti üres helyre benyújtott igény. A rákerülő szöveg
még-nincs-ott szöveg, amely nem is várja készen az oda
kerülését, de már tudomása van a létezéséről, megszületése
feltételeként.
Ezt az üres helyet kezdtem megírni. Nem teleírni vagy feltölteni
vagy áthidalni, nem: hanem ezt az üres helyet megragadni,
megfogalmazni valahogy. Míg végül olyan könyv lett
belőle, amely alig-alig hasonlatos ahhoz, amelyet írni kezdtem.
Most betűk vannak a lapokon, szövegek, amelyek arra várnak,
hogy szóba elegyedjenek, hogy megkérdőjelezzék őket,
s hogy úgy járjanak, mint elődeik - hogy tehát rájuk írjanak.

Témakörök