Iskolakultúra 2010. január

Fülszöveg

OKTATÁSPOLITIKAI PROBLÉMÁK EGY HUMÁNETOLÓGIAI RENDSZERSZEMLÉLET TÜKRÉBEN
Aki manapság oktatáspolitikai problémákkal foglalkozik, a legkülönbözőbb területeken találkozik az oktatási intézmények válságjelenségeinek részletes elemzésével. Sokan az iskolarendszerek végleges és teljes kudarcát taglalják, mindezt természetesen a modern társadalom egyéb válságainak tükrében. Ebben a tanulmányban megkísérlem bemutatni ennek a válsághangulatnak az emberi természettel, az emberi viselkedés biológiai összetevőivel való kapcsolatát. Az a véleményem, hogy nem a meglévő rendszerek javítgatása vezet a problémák megoldásához, hanem egy gyökeresen új szemlélet, amely az iskola, az oktatás, a nevelés, a tudásátadás problémáit elsősorban humánetológiai oldalról közelíti meg.

ÚJ EPISZTEMOLÓGIÁK KIHÍVÁSA A NEVELÉSTUDOMÁNYBAN
A magyar neveléstudományban az utóbbi időben előtérbe kerültek a kutatásmódszertanhoz kapcsolódó problémafelvetések, ritkábban esik azonban szó a mélyebben rejlő tudományelméleti alapokról és alapkérdésekről. Ezzel ellentétben a külföldi (például angolszász) pedagógiában igen nagy irodalma van az episztemológiai jellegű kérdéseknek, vitáknak. A társadalomtudományokban az utóbbi évtizedekben ismét komoly kérdéssé vált, hogy mit értük tudományon és tudományosságon. Sokféle új hang jelent meg, s ezzel összefüggésben több új episztemológia tűnt fel és követel helyet magának a pedagógiai kutatások világában is, mint például a posztstrukturalizmus vagy az újmarxizmus. Ezek az elméletek számos kihívást hoznak a neveléstudomány számára.

MUNKAERŐPIACI ESÉLYEK ÉS PÁLYAELHAGYÁS A SZAKMAI KÉPZÉS VÉGZŐSEINEK KÖRÉBEN
A pályaelhagyás fogalma értelmezésre szorul. E kifejezés csengése - ismereteink szerint - negatív. A mindennapi szóhasználatban e fogalom normatív, azaz egy elvárást rögzít: aki egyszer egy szakmát megtanult, az "helyezkedjen is el a szakmában". Ha nem ez történik - kivált, ha tömegesen -, akkor ez a normatív felfogás e folyamatot kedvezőtlennek ítéli. Ennek több racionális, ökonomikus magyarázata is van. Az egyik, hogy a közpénzből finanszírozott vagy támogatott képzés nem válhat fölösleges pénzkidobássá. Másfelől a pályaelhagyás a nem megfelelő képzési kibocsátási szerkezet indikátorának is tekinthető: azért következik be, mert az érintett szakmára már vagy még nincsen szüksége a munkaerőpiacnak. Vissza