Beckett képei

Fülszöveg

A Beckett képei John Haynes Beckett előadásairól készített, egyedülálló fényképeit mutatja be, Beckett életrajzírója és barátja, James Knowlson három új esszéje kíséretében. John Haynes azon kevesek közé tartozott, akik fotózhatták Beckettet munka közben, és más rendezők Beckett előadásainak is a legavatottabb fényképésze volt. Előadásfotói láttán rácsodálkozhatunk a látszólag szikár darabok mélyén rejlő vizualitásra, és Knowlson szubjektív, mégis pontos esszéi és a fotók összjátéka révén új megvilágításban pillanthatjuk meg a huszadik század egyik legfontosabb színpadi szerzőjét.
Samuel Beckett nem egyszerűen író volt, hanem korunk egyik legeredetibb gondolkodású képzőművésze, vagy helyesebben talán „összművésze", aki a középkori és a modern festészet, a némafilm, a pantomim és a zene ihletését bámulatosan egyéni vizuális nyelvvé volt képes átalakítani. Bár a precíz formák, a mániákusan pontos megvalósítás híve volt, mégis tévednek azok, akik rideg formalistának, érzéketlen embergyűlölőnek látják őt, és nem veszik észre a sémák mögött bújó átlelkesített emberi tartalmat.
Az első esszé, a Beckett portréja a szerző személye körüli mítoszokkal próbál leszámolni, a barát szemével mutatja be a „zord remetét". A Beckett képei a drámáiban tetten érhető képzőművészeti hatásokról igyekszik számot adni, a fényképek pedig gazdagon illusztrálják a feltárt párhuzamokat. A Beckett, a rendező pedig a színházi rendező Beckett munkamódszerét, színpadi elképzeléseit tárja fel előttünk, és hogy miként válik a rendezővé avanzsált író kezén a szöveg csupán egyetlen, egyenrangú elemmé a komplex színpadi alkotás hangi-képi rendszerében.
Vissza