A kivetett hal imája (dedikált példány)

Fülszöveg

Mit mondjak el magamról?
Mi volt szép, mi volt jó vagy rettenetes, de embertpróbáló a babafőzőcskétől Illyés Gyula haláláig, a nagy árvaságig?
gondtalan játszadozás testvéreimmel, édesanyám csodálatos meséi elalvás előtt vagy borogatás közben, tanárember édesapámmal ahogyan Vergiliust, Horatiust olvastuk latinul -
A háború, melynek irtózatos jeleneteit a mozihíradóban látva végigzokogtam, a leleményes-szegényes vacsorák, lepedőből varrt nyári ruhák -
A halálos tűzijáték, amikor Tápióbicskén, nagymama tornácáról Budapest bombázását néztük, a máglyák, Sztálin-gyertyák -
Rommá lett otthonunk, gerendázás, cserepezés, botladozás a beomlott háztetőn -
A felszabadulás szomorú vígsága - kapálás dalolva, napszámban -
Tanítóskodás Nyárádon, a közeli faluból való Nagy László barátsága, aki padtársam lett az Iparművészeti Főiskolán, hol Borsos Miklóstól, Hincz Gyulától tanultuk a világot szépnek látni -
Az Evangélikus Leánygimnáziumban tanítottak emberré lenni, csellóm még bátortalan húrja szólt a Lutheránia-zenekarban -
Balla Péter tanított magasba szállni, kis Sztárai-kórusában -
Szárszó, ahol késő esti holdfénynél, a Balaton vizében madrigálokat, népdalokat, zsoltárokat énekeltünk -
És a kollégium, hogy vittük a zászlót 48-ban, amikor még szellők - s nem szelek - voltunk -
Devecseri Gábor, aki édesapám helyébe lépett, akivel barátságos hegyi lakában Horatiust fordítottunk, s ki ebben mesterem lett -
Azután belészerettem Napkeletbe, tíz év alatt megjártam Szibériát, a Kaukázust s Mongóliát...
Nézem az órámat: indul a vonatom Debrecenbe, nagyobbik fiamhoz, egyéves Bandikájához. Jövő héten a kisebbik fiam először megy gimnáziumba, mert már elvégezte az általános iskolát...
És élünk, mint mások, várva, hogy mit hoz a holnap. Vissza