A római jog compendiuma

Előszó

A római jog fejlődésében 4 korszakot különböztetünk meg. Az első korszakban Róma monarchikus alkotmánya átalakul köztársaságivá s a rendek végleg kialakulnak. E korszak végén az addig szokás és vallási szabályok formájában fejlődött magánjog a 12 táblás törvény által irásba foglaltatik, s igy fölszabadul a pontifexek tekintélye alól. A magánjog érvényesitésének módja a legis actio. A második korszakban, mely a 12 táblás törvénytől a köztársaság végéig terjed, a jogfejlődés terén a praetor vezet. Az ő kezében van az igazságszolgáltatás, melynél mindinkább szabadabb teret nyit a szabad mérlegelésnek, különösen azáltal, hogy a legis-actionalis eljárás helyébe a sokkal hajlékonyabb formularis eljárást lépteti. A Diccletianusig terjedő harmadik korszakban a jogtudomány veszi át a vezérszerepet; az általa kifejtett elvek a biróra nézve kötelezőkké tétetnek. A peres eljárásban a formularis eljárás mellett utat tör magának az extraordinaria cognitio, miáltal a per kettéosztása a magistratus és a biró előtti eljárásra kezd megszünni. A negyedik korszakban a cognitionalis eljárás lesz a rendes eljárás, azaz a magistratus maga hozza az itéletet s nem utalja az ügyet biróhoz. Miután pedig a magistratus most császári hivatalt jelent, azért, valamint már előbb a jogtudósok müködésének és a törvényhozásnak, ugy most az igazságszolgáltatásnak is egyedüli forrása a császári akarat és tekintély lett. E fejlődésnek végén a Róma város szük nézeteihez mért városi jogból a birodalom hatalmas kiterjedéséhez alkalmazkodott birodalmi jog lett. Ezen fejlődésen alapul a jus civile és a jus gentiumnak mint azon 2 elemnek megkülönböztetése, melyekből a római birodalmi jog előállott. Ugy a jus civile, mint a jus gentium római jogot jelent. De mig a jus civile alatt római polgárság között keletkezett s csakis közöttük érvényes római jog értendő, addig a jus gentium a rómaiak s a velük érintkező idegen nemzetek között keletkezett s közöttük érvényben levő jogot jelenti. Amily mérvben nagyobbodik a birodalom területe, oly mérvben terjed a jus gentium területi érvényre is, melylyel szemben a tulajdonképeni jus civile csak ideig-óráig birja tartani sajátos nemzeti tulajdonságait, melyek a praetor, a jogtudósok s végül a császárság müködése által háttérbe szorittatván, helyt adnak a jus gentium által áthatott egységes birodalmi civiljognak.
A római jog történetét a jogforrásokon vizsgálván, szó lesz elsősorban a római nép által alkotmányos uton hozott törvényekről (leges). Ezt követik mint jogforrások a praetori edictum, a jogtudósok müködése és a senatusconsulta. Ezektől átveszi a tovább fejlesztés és bevezetés munkáját a fejedelmi rendelet, constutiones principum... Vissza