Má Vlast/Mein Vaterland/My Country/Hazám

Előszó

Bedrich Smetana (1824-1884) a cseh nemzeti zene megalapítója, s ezt a címet nem csupán a hálás utókor adományozta neki: már életében egyértelműen őt tartották a cseh nemzeti iskola első olyan rangos képviselőjének, aki időtállóan beírta nevét az egyetemes zene történetébe.
Mind komponistaként, mind a közéleti tevékenységet illetően Liszt Ferencet tartotta példaképének, akitől számottevő segítséget is kapott a nemzeti művészetért folytatott küzdelmében. Az így felkarolt fiatal tehetség első hála-gesztusa: Lisztnek ajánlotta op. 1-ét, a ,,Six morceaux caractéristiques pour piano"-t. A példakép hatása számos Smetana-kompozícióban felfedezhető, de mindig is a befogadó szerző egyéni stílusába ötvözve. E hatás egyik szembetűnő példája a szimfonikus költemény műfajának előszeretettel történő alkalmazása.
A szimfonikus költemény műfaja mindvégig megtalálható Smetana életművében. E műfajban komponált első művei irodalmi ihletésűek, a korabeli Shakespeare- és Schiller-reneszánszhoz kapcsolódtak. Témaválasztásának megfelelően mindinkább előtérbe kerül a nemzeti hangvétel, kivált kései remekében, a hat szimfonikus költeményből álló zenekari ciklusában, a Má vlast (Hazám) című alkotásban. A szerző ebben szülőföldjének történelmi múltjából idéz fel képeket, illetve a cseh táj természeti szépségeit festi. E műben a program és annak zenei megvalósítása tökéletes összhangban találkozik; az egyes tételek „képei" kellőképp szabadon értelmezhetőek, így jól beilleszthetők az egyes zenei formák öntörvényű felépítésébe - ugyanakkor a romantikus zene „intonációs szótára" ismeretében mindig plasztikusan jeleníthetők meg. A szimfonikus költemény műfajában a belső felépítést mindig a program határozza meg - a Hazám ciklus tételei is többféle formai elrendezést követnek.
1874 és 1879 között, amikor e ciklust komponálja, Smetana már világhírű szerző. (Hallását ekkorra teljesen elveszítette - leveleiben gyakorta említi, hogy bizonyára a fiatalkorában végzett alapos stúdiumok, a tematikus és kontrapunktikus gyakorlatok tették lehetővé, hogy biztonsággal vethesse papírra elképzeléseit, mindenfajta hangzó kontroll segítsége nélkül.)
A ciklus tételeivel külön-külön ismerkedett meg a közönség; teljes egészében azóta is viszonylag ritkán kerül előadásra (először 1882 novemberében hangzott el így). E gyakorlat is hozzájárul ahhoz, hogy némely tétel a nemzetközi koncertéletben is előkelő játszottságra tegyen szert (pl. a Moldva), míg mások megszólaltatása ritkaságszámba megy... Vissza