Befejezetlen szerelem/Lángoló virágok

Előszó

Részlet a könyvből:
"Utálta a délutáni csúcsforgalmat, a zsúfolt metrót, az egymáshoz préselődő fáradt, izzadt testeket Most mégsem törődött ezzel, a délelőtti véletlen találkozás töltötte be gondolatait. Márti, életének első nagy szerelme. Sohasem hitte volna, hogy valamikor is fognak még találkozni. Ma pedig a hitelosztályon pontosan hozzá irányították. Azonnal megismerte, szinte semmit sem változott. Most útközben azoknak a boldog napoknak emlékei foglalkoztatták. Nem hitte, hogy az évfolyam „legklasszabb csajának" tartott lánnyal valaha is közelebbi kapcsolatba kerülhet. Egy osztálykirándulás alkalmával mégis összejött a nagy kaland. Igaz csak négy napra tervezték, mégis csodálatos volt. Megállapodtak abban, hogy a kirándulás végén a kapcsolatnak is vége. Mindketten azt hitték ilyen egyszerű lesz a befejezés, persze sokkal nehezebb volt, mint gondolták. A négy napból négy hónap lett. Márti hétvégeken elutazott a vőlegényéhez, Roland maradt az üres kollégiumi szobában. Dühítette a tudat, hogy Márti ugyanolyan hevesen szeretkezhet a vőlegényével, mint hét közben vele. Tudta, mert Márti megmagyarázta neki, hogy nem akarja elhagyni a srácát, a tanév végén összeházasodnak. Végül is megunta a másodhegedűs szerepét. Elmentek az „utolsó vacsorára". Mosolyogtak rajta, Roland mondta így, de tényleg utolsó közös vacsorájuk volt. Nem tudott sokat enni, inkább csak ivott. Mielőtt távoztak, megkérte a zongoristát, játssza el a búcsúdalt, „Téged nem lehet elfelejteni ". Szorosan egymáshoz simultak tánc közben. Rettenetesen kívánta a lányt, ugyanakkor tudta, ma már nem fekhet le vele. Ha lefeküdnének, minden folytatódna. Befejezték, fájdalmas hónapok következtek, végül is megmaradtak barátoknak." Vissza