Békás és környéke

Előszó

Sok olyan vidék van országunkban, amelyet tökéletesen jellemez egy-egy képes kifejezés. A Duna-deltát például a vizek birodalmának szokás nevezni, a Nyugati-Érchegységet, a zord szépségű mócvidéket pedig a sziklák országának. A terngerpartot, a Bucsecset vagy a Baragánt is jellemezhetjük egy-egy jellegzetességével. Békás és környéke viszont olyan eredeti, és egyben olyan változatos vidék, hogy semmiképpen sem szorítható egy tömör képes kifejezés keretébe. Meggyőződhetünk erről akkor is, ha nincs módunkban bejárni e tájakat; elegendő, ha végiglapozzuk ezt a könyvecskét.
Változatos, egymásnak szinte ellentmondó képek... Tajtékzó folyó, amely tutajokat sodor alá, és egy csendes «tenger», amelyet hajók szelnek át - folyó és tenger pedig egy és ugyanaz a víz; hátizsákos, hegymászó bakancsos kirándulók és csíkostrikós tengerészek; hagyományos népviselet, majd a relon és a melána fellegvárának modern körvonalai. Az egyik lapon a természet műremekét, a Keleti-Kárpátok zord fenségét csodáljuk, a következőn pedig a mai ember, a szocializmust építő ember művét, egy betonhegyet - a békási erőmű duzzasztógátját. Nem, ez a vidék semmiképpen sem szorítható valamely tömör meghatározás keretébe. Lépten-nyomon meglepetéseket tartogat. Ám azoknak, akik meg akarják ismerni, segítségükre siet, hogy el ne tévedjenek: egy serény kalauzt ad melléjük, és három becses támponttal is szolgál. Vissza