Kagylók tengerzúgással

Előszó

KIKNEK AJÁNLOM? Az ember etikai, erkölcsi igénye volt mindenkor az aforizma legfőbb táplálója. A műfaj már ezért is teljes őszinteséget követel. így hát én sem csaphatok be senkit: nyíltan meg kell mondanom, kiknek szántam, kiknek ajánlhatom ezt a kötetet. Előbb talán azt, kiknek okoznék csalódást, hadd kíméljem meg őket ettől. Ne vegyék kezükbe azok, akik az aforizmától sziporkázó szellemességet, megnyugtató, szívderítő humort várnak csupán, semmi többet. Az igazság, az emberség, a becsület és az erkölcs keresése sohasem könnyed szórakozás, léha elmejáték, felüdülés, kikapcsolódás; kemény küzdelem ez másokkal és önmagunkkal. Nem ajánlhatom azoknak sem, akik lehetőleg mindenre érvényes, mindenkorra szóló bölcs tanácsokat szeretnének az aforizmáktól, a maguk mindennapi hasznára és használatára. A tűnődés műfaja nem kímél meg a gondolkodás gyötrelmeitől, annál inkább nem, mivel mindig újabb és újabb kételyek, nyugtalanságok elindítója. Enyhely vagy rejtek lenne az aforizma a riadó, borzongó lélek számára a világ bántásai, az ostobaság diadalma, a jellemtelenség, avagy a megalkuvás kísértései elől? Magam is fordultam már vigaszért ezekhez a röviden csattanó ítéletekhez. (Sűrűn menekülhettem hozzájuk, ha ennyire megszerettem őket...) Ám őszintén meg kell vallanom, bölcsességük csak pillanatokra csillapította sebeimet, s megnyugvás helyett dacra, szembeszegülésre, küzdelemre ingereltek. Az aforizma nem a beletörődés, a csüggedés és csüggesztés műfaja, hanem felszítója az emberségnek, az igazságérzetnek, fegyverkovács és fegyvertárs egyben. Vissza