Előszó
A béke
(Előszó helyett.)
Tudom, a béke is harc, mert minden lélekzetvételnek megvannak az ellenállásai és akadályai, amiket le kell küzdenünk.
Tudom, a világ nem állhat meg egy elért szintjén,...
Tovább
Előszó
A béke
(Előszó helyett.)
Tudom, a béke is harc, mert minden lélekzetvételnek megvannak az ellenállásai és akadályai, amiket le kell küzdenünk.
Tudom, a világ nem állhat meg egy elért szintjén, mert az élet maga a fejlődés.
Tudom, millió elégedetlenség tüze sustorog a csöndes munka, a filharmonikus zenekarok muzsikája, az egészségügyi séták, a születésnapi szónoklatok, a pirosbetűs ünnepnapok hangja alatt.
Tudom, minden falat kenyér mögött elképesztő tragédiák sorozata vérzik.
Tudom - és fáj, hogy tudom.
Jó volt egyszerűbbnek, tudatlanabbnak, eszméletlenebbnek lenni. Az atombombáról kellett volna írni? Up to date lett volna felsorolni a biologiai háború borzalmait? A rakétalövegek rombolását? Amik „mind-olcsóbban állíthatók elő", mint az amerikai tudósok mondják?
Írjon róluk a nyavalya!
Utálni kell a fizikusok tudományát, a feltalálók ötletességét. Utálni kell hovatovább minden értelmet. Mert nincs más gondolat immár, csak az ölés, a rombolás, a mások elpusztításának gondolata.
Egy kis megnyugvás visszanézni a békebeli békébe.
Gyertek, mosolyogjunk!
Budapest, 1947 november.
Vissza