Útközben

Fülszöveg

l-h 'i j - ' t Í M.
1 ' . . . /

v.ii
,( I ¦
' l -l ¦
I ^ í;
' I, I I ' , , !
'i- i ' '
1 , • . ' ! i I ' •
i! \ i ¦ '".tv-;"
frvV^'y.''

i ;
! i: ! i , ' ^ I ;
i I 1; !; ; I ¦ '
i. J ^ N I' ; J
Mióta világ a világ, vagyis mióta magunkra eszméltünk és tudjuk, hogy gondolkozunk, azaz ábrándozunk is és irigykedünk, azóta irigyeljük a fiatalokat. Ez az irigykedés egyénenként és koronként változó.
És ma? Amikor a kitolódott élethatárokon belül a fiatalság is egy évtizeddel tartósabb állapot, mint régebben? Ma, amikor a szellemi és testi érés tulajdonképp sokkal korábban avatná őket felnőttekké - de a természet íme hiába végezvén el a maga dolgát, a társadalmi berendezkedés gyanakodása megnyújtja az ifjúság idejét, bizonyos évek kötelező letöltését csaknem törvényes szigorral írja elő s szinte idézőjelek közé helyezi ezt a különben egyértelmű szót: „fiatal" - ma is irigyeljük őket?
Miért? Hogy néha botladozás közben is nyomdafestékhez jut némelyikük? Viszont mások... Tovább

Fülszöveg

l-h 'i j - ' t Í M.
1 ' . . . /

v.ii
,( I ¦
' l -l ¦
I ^ í;
' I, I I ' , , !
'i- i ' '
1 , • . ' ! i I ' •
i! \ i ¦ '".tv-;"
frvV^'y.''

i ;
! i: ! i , ' ^ I ;
i I 1; !; ; I ¦ '
i. J ^ N I' ; J
Mióta világ a világ, vagyis mióta magunkra eszméltünk és tudjuk, hogy gondolkozunk, azaz ábrándozunk is és irigykedünk, azóta irigyeljük a fiatalokat. Ez az irigykedés egyénenként és koronként változó.
És ma? Amikor a kitolódott élethatárokon belül a fiatalság is egy évtizeddel tartósabb állapot, mint régebben? Ma, amikor a szellemi és testi érés tulajdonképp sokkal korábban avatná őket felnőttekké - de a természet íme hiába végezvén el a maga dolgát, a társadalmi berendezkedés gyanakodása megnyújtja az ifjúság idejét, bizonyos évek kötelező letöltését csaknem törvényes szigorral írja elő s szinte idézőjelek közé helyezi ezt a különben egyértelmű szót: „fiatal" - ma is irigyeljük őket?
Miért? Hogy néha botladozás közben is nyomdafestékhez jut némelyikük? Viszont mások imponálóan biztos szakmai fegyverzettel is hiába kopogtatnak, alig-alig kerülnek a küszöbről beljebb!
Legalább az indulás lehetőségét adjuk hát meg a bizonytalanabbaknak is, a színrelépés izgalmát: hogy a közöny, meg a hajsza s az esetleges elismerés összevisszaságából mit lát majd meg, s tovább tud-e lépni? Ha már úgy állunk, hogy elsősorban maguknak kell segíteniük önmagukon.
Nekünk s nekem pedig adassék meg, hogy bevallottan, igazi irigy-kedőkként legyen szükség reánk.
KENDE SÁNDOR
Vissza