Békésvármegye I-II.

Előszó

Csaknem egy ezredév merűt el az idők végtelen folymaában az óta, hogy a magyar hadak egy nemzetté tömörülve, Európa szivébe törtek s dicsőségteljes győzelmekkel megvivták a honfoglalási harczokat, s e nemzet bölcsen szervezte s fentartotta államát, megvédte idegen népek közzé ékelt faját, hatalmas életerővel küzdve ádáz ellenségek beolvasztási vagy megsemmisitési törekvései ellen.
Ha megingatták is az állam szilárd épületét, ha veszélyeztették is a nemzet függetlenségét, az alkotmányos jogokat s intézményeket, a hon felett elvonult századok viharai: nem volt képes romba dönteni, megsemmisiteni, elrabolni azokat sem kül sem belellenség minden törekvése. - A haza - s fajszeretet melegétől áthatott s táplált erővel, szivós kitartással küzdött a magyar, hogy az ősöktől nyert kincseket az utódokra átörökitse.
De mig a honvédelmi harczokat vívta nemzetünk, mig vért s életet áldoztak legjobbjaink az alkotmány védelmében, s a közművelődés, a polgárosodás biztositása érdekében: a nehéz küzdelmek csaknem felemésztették a hatalmas nemzeti életerőt; s mig Európa népei a polgárosodás magaslatáig feljutottak, pusztulásnak indult a hajdan erős magyar. Az állam épülete kezdett meginogni szilárd alapjain, s az enyészet fuvalmai lengték azt körül. A nemzet függetlensége zászlaját ellenségei megszaggatták, - nemzeti jellegének legszebb ékességeit elrabolták. Vissza