Békeváros

Fülszöveg

Egy kornak, egy korszaknak a dokumentumait regénnyé, vagy regényes történetté alakítani, úgy vélem nem szerencsés. Mert - a szándékkal ellentétben - az akkor vagy egyik lesz: azaz kordokumentum, vagy pedig -megintcsak a szándékkal ellentétben -, valami más: mondjuk regény, amelynek annyi köze van a dokumentumhoz, amennyi köze van kordokumentumnak a regényhez s fordítva. Azaz: semmi. A jelzett korszak gyilkos durvaságait, embertelen történeteit sok tekintetben ma már történelemként nézzük. De olyan történelemként, amely napjainkban is gyötri, nyomasztja, nyomorítja a „hősök" mindennapjait. Az írónak sokat kellett töprengenie azon, a történeteket miképpen „emelje át" abba a szférába, amely minden irrealitásával együtt olyan valósággá válhat, mint amilyen irreálisan valóságos volt az a korszak, amelyből az egyes írásmű szeletei vétettek. Az ebben a kötetben is szereplő Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen című regény első bekezdését 1977 decemberének első napjaiban vetettem papírra.... Tovább

Fülszöveg

Egy kornak, egy korszaknak a dokumentumait regénnyé, vagy regényes történetté alakítani, úgy vélem nem szerencsés. Mert - a szándékkal ellentétben - az akkor vagy egyik lesz: azaz kordokumentum, vagy pedig -megintcsak a szándékkal ellentétben -, valami más: mondjuk regény, amelynek annyi köze van a dokumentumhoz, amennyi köze van kordokumentumnak a regényhez s fordítva. Azaz: semmi. A jelzett korszak gyilkos durvaságait, embertelen történeteit sok tekintetben ma már történelemként nézzük. De olyan történelemként, amely napjainkban is gyötri, nyomasztja, nyomorítja a „hősök" mindennapjait. Az írónak sokat kellett töprengenie azon, a történeteket miképpen „emelje át" abba a szférába, amely minden irrealitásával együtt olyan valósággá válhat, mint amilyen irreálisan valóságos volt az a korszak, amelyből az egyes írásmű szeletei vétettek. Az ebben a kötetben is szereplő Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen című regény első bekezdését 1977 decemberének első napjaiban vetettem papírra. Utolsó bekezdésének végére pedig 1997 áprilisában tettem pontot. Akik a kezdeti időszakában beleolvashattak első fejezeteibe, azok a „nagy cigány regény" embrionális állapotáról beszéltek. Azt vallottam, ez a regény - ha elkészül egyáltalán -nem lesz több, és nem is lehet más, mint a magyar prózairodalom egyik darabja. Mert a nép, amelyhez tartozom, és amely néphez elvághatatlan hűség köt, félezer éve él ezen a vidéken, éspedig félezer éve tartó megvonhatatlan közös történelemben másokkal; mi az „övékkel", ők a „miénkkel" - mi értelme lenne akkor hát a különbségtételnek?
Osztojkán Béla
II Vissza