Arcképvázlatok

Előszó

Részlet a könyvből:
"Száz új vers található Illyés Gyula Különös testamentum című kötetében, - száz vers megint az öt évvel ezelőtti Minden lehet után. Elmondhatjuk újra, hogy Illyés alkotókedve nem apadt el, a régi lánggal ég tovább; mi több, úgy látjuk, új tervek, új erők táplálják. Az elmúlt néhány esztendőben k9tetre menő cikket, vitairatot, tanulmányt vetett papírra; évente írt egy színdarabot; a Kortársban hónapról hónapra jönnek élete egyik legjobb prózai műve, Beatrice apródjai címen, önéletrajzának mindeddig homályban tartott részletei. Az a megragadó ezekben a művekben, hogy mindegyiken látni, nem a mindentudó rutin termékei, a világban még mindig éberen, nyitottan tájékozódó elme szüleményei. Illyés nem kér elnéző türelmünkből, noha új kötete nem egy versében osztja ki magára az "öreg", az "agg" jelzőt, - abban benne rejlik az irónia, mert mindegyik műve éppen ezzel az állapottal hadakozik. Nem akar, nem tud beletörődni, hogy elmentek az évek, noha érezni ugyan eléggé érzi, hogy mit tett vele az idő. Ennek ellenére a kötet alaphangja nem komor, amivel egyáltalán nem azt akarjuk mondani, hogy oldottan derűlátó lenne. A küzdő ember képe bontakozik ki a kötetből, - azé az emberé, aki rengeteget megélt, átélt korából, de napjainkban éppoly éber elmével tekint a világra, mint régebben. "A küzdelem maga a győzelem" - írja -, ez lehetne a kötet mottója, ebben a mondatban összegeződik a Különös testamentum üzenete.
Ennek a kötetnek, éppúgy, mint az előzőnek, a Minden lehet címűnek, az idő a tárgya." Vissza