Bella

Előszó

Részlet a könyvből:

ELSŐ FELVONÁS.
(Egy nagy udvari szoba, Keilitsék lakásán. A háttérben, középütt, nyilt szárnyakkal, egy széles ablak, ahonnan e népes polgári háznak az udvart behatárló másik falát látni, a szemközti ablakok vonalával. Egy főbejárat a háttérben jobbról. Egy kisebb oldalajtó jobbról a háttérben, mely nyilvánvalóan a konyhára s onnan a folyosóra nyílik. Egy másik ajtó a baloldali falban elöl, mely a Bella szobájába vezet. Egy asztal, székek stb., egy pamlag és egy kisebb íróasztal könyvekkel s papírokkal a jobboldali falnak támasztva. Balról egy pohárszék, zongora, melyhez egy gordonka van támasztva. Jobb és bal a nézőtérről.)
ELSŐ JELENET.
Keilitsné, Talpa-Magyar (a szemben lévő ablakban). Mikor a függöny fölmegy, a szemben lévő épületszárny egyik ablakában, muskátlik között, Talpa-Magyar Ede áll és hegedül. Ábrándos fejét a hangszerére hajtva, pokoli érzéssel játszik és szerelmi nótája nyilvánvalóan idesorvad a Keilitsék nyitott ablakához, mint egy kesergő vallomás.)
(Ugyanekkor balfelől, a félig nyitott ajtón át, nyugtalan hangzavar hallatszik: a Keilitsné aggódó anyaisága, egynémely ijedező: „Óh Istenem! istenem! Bellám! Édes kis szivem!" s más efféle szülői melódia vegyül össze holmi panaszló sóhajtozással, nyögdécselő, sőt hörgő akcentusokkal, melyek kusza együttesben, mint valami rejtélyes rosszullét vészjelzései a Bella ajkáról törnek elő. S aztán, rögtön, Keilitsné ki is rohan a szobából, azon kuszán és fölindultan, hogy elrepült a leánya mellől.) Vissza