Előszó
Az '56-os magyar forradalom részletesebb elemzése mindössze másfél évtizede kezdődhetett el Magyarországon. 1989-től láthattak napvilágot azok a munkák, amelyek már nem csak a korábbi hivatalos álláspontot, hanem az attól eltérőket is tartalmazták. Korábban is születtek ilyen könyvek külföldön, elsősorban emigráns magyaroktól, s a legnagyobb titokban be is csempészték némelyiket az országba, ezek azonban csak egy szűk szakmai réteghez - főleg történészekhez-jutottak el.
Hatásuk - bár nem volt jelentéktelen - mégis korlátozott volt, és nem tudtak megfelelő ellensúlyt képezni a hatalom 1956-ról terjesztett állásfoglalásával. Ez a hatalom a legnagyobb szigorral igyekezett a nagyközönség elöl minden fontos információt elzárni, nehogy a valóság ismerete zavart okozzon az egyszerű emberek körében. Az is igaz azonban, hogy a téma iránt érdeklődők, ha nehezen is, de hozzájuthattak olyan adatokhoz, amelyekből a valóság megismerhető volt. A forradalom után külföldre menekült írók, újságírók, politikusok nyugaton, immár az emigrációban megjelent visszaemlékezései részletesen taglalták a megelőző éveket, a kiváltó okokat is. Ezek agyonolvasott kötetei, stencilezett vagy kézzel másolt példányai a hazai értelmiségiek körében kézről-kézre jártak. Szerzőik között korábban többen a szocialista rendszer lelkes hívei voltak, s csak '56 után váltak a rendszer kritikusaivá.
A könyvek közül néhány még ma is jól használható, mert íróik jól ismerték azt a kort és azokat az embereket, akik akkor a politikai életben számítottak, és az eseményekre befolyással bírtak. Elég csak Aczél Tamás és Méray Tibor közös művére, a „Tisztító vihar"-ra gondolni, a két szerző ugyanis lelkes sztálinistaként kivételezett helyzetben volt az ötvenes évek elején. Mindketten Kossuth-díjasok voltak, és élvezték a kiváltságosoknak a szocializmusban kijáró anyagi és erkölcsi megbecsülést. Szerepük azért is említést érdemel, mert ezt a kivételes elbánást áldozták fel önként, amikor már 1954-ben Nagy Imre mellé álltak, az ő reformjait támogatták. Azok a törvénysértések, amelyeket a vezetés akkoriban elkövetett, egyre több ember előtt tették világossá, hogy a Magyarországon hatalomra került rendszer nem az, amelyért korábban harcoltak. Amikor erre rájöttek - saját bevallásuk szerint is elég későn -, nem tehettek mást, mint szakítottak korábbi életükkel.
Vissza 
