Jézus lelkülete (dedikált példány)

Fülszöveg

"Ember így még nem beszélt!" - mondják a templomőrök a papi fejedelmek Jézusról. Ez a megállapítás hangzik századról-századra egészen korunkig. Hívők és hitetlenek, vallásosak és vallástalanok egyaránt vallják, hogy Jézusban megjelent a tökéletes ember. Az Isten is kinyilvánítja róla Szent Pálnak: "Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség." (Kol 1,19) Ég és föld tanúsítja, hogy Jézusban megjelent az emberség teljessége.
A modern teológia ezt úgy fogalmazza meg, hogy a problémákkal teli mai ember számára a kérdések kulcsa Krisztus. Aki rátalál Krisztusra, az rátalál Istenre is, az emberre is. Akinek van Krisztusa, annak van Istene, és van embersége. És eligazodik az élet döntő helyzeteiben.
Ez a könyv ezzel a kétezer évvel ezelőtt megjelent Krisztussal akar megismertetni: Jézus lelkébe segít betekinteni. Szeretné megsejtetni Jézus gondolatait, megérteni világról vallott felfogásait, és tanulmányozni Istennel való kapcsolatait. Ezért csak a szentírás szavain keresztül tárja elénk Jézus belső világát. Jézus ugyanis a Bibliában hagyta ránk lelkét, és egyházában, a szentségekben. Ahogy az élet nagy fordulóira egy-egy szentséget állított, úgy akarjuk e fordulókra adott szentségi válaszból kiolvasni a krisztusi felfogást, a jézusi lelket. Ahogy az üvegprizma a napfény izzó fehérségét színekre bontja, úgy tükröződik a hét szentségben az emberi élet alapterületeire sugárzó krisztusi felfogás. A Krisztusban megjelenő teljesség a szentségi kegyelmekben bomlik számunkra megfigyelhetővé és hozzáférhetővé. Örök emberi feladatunk: Krisztus megjelenítése. "Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt" - mondja Istenünk szent Pálnál (Fil 2,5). Maga Jézus ezt tárja elénk: "Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan, mint ura." (Mt 10,24-25). Ne akarjunk többek lenni Urunknál, sem okosabbak Mesterünknél. De akarjunk Jézus érzéseibe öltözni, Jézus gondolataiban elmerülni, Jézus tetteit utánozni.
Higgyük el, hogy minden alapvető emberi kérdés szerepel ebben a teljes emberségű Krisztusban. Magáról azt mondja: "Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözöl, ki-bejár és legelőre talál." (Jn 10,9). Az életünket kínzó kérdések zárt ajtói kinyílnak, és mi a krisztusi ígéret értelmében otthonosan mozgunk a sokak számára lezárt titkok között, ha nem is kapunk tetszetős megoldásokat.
Mert főcélunk a szentírásból elősugárzó Krisztus-arc, ezért jelöljük meg mindig az idézetek lelőhelyeit. Jól teszi az olvasó, ha szentírással a kezében olvassa e sorokat, hogy az idézetek szövegösszefüggéseit is lássa. A felragyogó Jézus-arc fogja fényét hinteni élete útjára. Vissza