Előszó
Amikor a diagnosztika megírását elkezdtük, még javában dúlt a háború, de a jobb jövőben, a békében reménykedtünk! Azóta nagyot fordult a világ, s a béke keserűbb lett a háborúnál. Belső...
Tovább
Előszó
Amikor a diagnosztika megírását elkezdtük, még javában dúlt a háború, de a jobb jövőben, a békében reménykedtünk! Azóta nagyot fordult a világ, s a béke keserűbb lett a háborúnál. Belső küzdelmekben élünk. A külső állapotok sem jobbak. A szellemi munka értéke a testi munkáshoz képest nagyon lecsökkent s ez, ha meg nem változik, a kultura összeomlását okozza elkerülhetetlenül. Ma még élünk a régi dicsőségből, még tanulunk, olvasunk, dolgozunk a régi megszokott irányban, ha nem is a régi buzgalommal, még járunk régi, de elfogadható ruházatunkban, de ha nehány évig így halad a világ, lekopik a ruhánk testünkről, az ambició a lelkünkről. Erejét érző ember nem fog mehetni a szellemi pályákra, hiszen így boldogulását, megélhetését nem biztosíthatja s ha mégis ráviszi nemes lelke, csakhamar el fog csüggedni s társainak hasonló kedvefogyottsága törekvését végkép meg fogja bénítani. Ez a baj nemcsak nálunk veszélyezteti a jövőt, hanem a kontinens többi országaiban is, s kényszeríteni fogja az orvosokat, hogy megélhetésük védelmében gazdasági érdekeikkel többet foglalkozzanak. Alig lehet kétség azon, hogy ez is a tudományos magaslat rovására lesz. Szellemi életünk veszedelmét a könyvek nagy ára is fokozza, főkép azért, mert azoknak a jövedelme, akiknek e könyvekre szükségük van, nem nagyobbodott a drágassággal arányban. Alig kell bizonyítanom, hogy diagnosztikára szükség van. Tudományunk ezen fejezete óriási módon fejlődött, valóban szükséges volna, hogy e könyv új kiadásban gyakrabban jelenjék meg, csak így maradhatna állandóan a tudomány magaslatán. A numerus clausus, hazánk határának szörnyű megszűkülése ettől a reménytől is megfoszt.
A jelen könyvben iparkodtunk főképen a legmegbízhatóbb módszereket tárgyalni s azokat lehetőleg érthető módon előadni. Magyarul írni igen nehéz, minél inkább szeretjük nyelvünket, annál nehezebb. A helyesírás is sok gondot okoz, a szokás ellen nehéz küzdeni, de a magyar nyelv fonetikai írásmódja kényszerít arra, hogy ennek az elvnek hódoljunk. Az olvasó elnézését kérjük, ha e nehéz kérdés megoldása még most sem egészen egyenletesen sikerült; az vessen reánk, aki maga is kínlódott ezen a téren. Sajnálattal látom, hogy fiatal generációnk nagyon kevéssé érdeklődik a nyelv tisztaságáért, kétségtelenül bizonyítja ez, hogy középiskoláink nagy reformra szorultak.
Vissza