100 éves a Csavaripari Vállalat

Előszó

Részlet a könyvből:
I. Az Első Magyar Csavargyár Rt. története (1889-1917) A magyarországi nagyipari fejlődés az 1870-es évek második felétől addigi legnagyobb virágzását élte át. A fejlődést a már korábban alapított gyárak és üzemek megerősödése, valamint egy újabb gyáralapítási hullám jelezte. Hazai és külföldi - főleg osztrák - tőkével ipari vállalkozások sora nőtt ki a semmiből, főleg az élelmiszeriparban, de nem utolsósorban a vas- és fémipari csoportban, a gépgyártás területén. Egy későbbi fejlődés zálogát hordozták magukban az 1881. évi első iparfejlesztési törvény alapján életre hívott vállalkozások, amelyeknek az állam adómentességet ígért és biztosított, ha azokat a technika legújabb vívmányainak alkalmazásával szerelték fel, ha addig Magyarországon még nem gyártott termékeket állítottak elő. Az állami támogatás csak tovább fokozta a gyáralapító tevékenységet s százával alapítottak ipart űző cégeket, vállalatokat, köztük tucatszám a nagyipari üzemet, élénkítő hatását a már meglévő nagyipar a megerősödésre használta fel. A rendkívül gyenge alapokról indult gyáriparunk a kiegyezést követő két évtizedben ugrásszerű léptékkel fejlődött, s a kiépülő vasúthálózat a fejlődő gépgyártással együttesen egy sor kapcsolódó iparág fejlődését nem csak hogy elősegítette, de ki is kényszerítette. A gyáripar, a kereskedelem és a pénzforgalom fellendülése erősen átalakította a lakosság addig hagyományos összetételét, megnövelte az ipari és forgalmi központokká váló városok, köztük is a meghatározó főváros, népességét. Az országszerte megindult nagyarányú építkezések, a vasszerkezetek alkalmazásának kiszélesedése (ekkortájt épültek a nagy budapesti középületek, pályaudvarok, csarnokok stb.), a közlekedés és a szállítás fejlesztése, mezőgazdasági- és egyéb gépgyártás fellendülése soha nem tapasztalt igényt támasztott a csavaráruk iránt. Az egyes - elsősorban gépgyártó, közlekedési eszközöket stb. előállító - nagyipari üzemek ugyan maguk is gyártottak saját szükségletükre termékeikhez csavar- és kötőelemárut, de az ország jelentős és egyre növekvő igényét a hazai vasnagykereskedők elsősorban a szomszédos Ausztriából, Németországból, de kisebb mennyiségben Belgiumból és Angliából hozták be. Az 1880-as évek első felének növekvő csavarigényét látva több hazai vállalkozó - főleg kereskedők - üzleti szempontok alapján komolyan kezdett el foglalkozni a kötőelemek gyártásának a kérdésével, mivel azt minden bizonnyal kedvező mértékű hasznot hozó vállalkozásnak tartották. A jó tőkebefektetés már nem volt ismeretlen a hazai vállalkozói réteg körében, s egy magyarországi csavargyár létesítését komoly szándékkal támogatta a Heinrich A. és Fiai, az egyik legnagyobb magyar vasnagykereskedő cég. Különösképpen érdekelt lett ebben az egyik legjelentősebb hazai tőkés vállalkozás, a bécsi székhelyű Wiener Bankverein pénzügyi köreihez tartozó, zömmel osztrák érdekeltséggel bíró Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű Rt. A vállalat a legnagyobb magyarországi vállalkozásként mindent elkövetett a nagy megrendelések megszerzéséért, az azokból való mind nagyobb részesedésért. Vissza