Bosznia és Hercegovina okkupációja 1878-ban

Fülszöveg

A szerző széles körű kutatómunkára támaszkodva mutatja be az Osztrák-Magyar Monarchia fél évszázados történelmének egyik kiemelkedően fontos eseményét, Bosznia és Hercegovina katonai okkupációját. Elemzi az oszmán birodalomhoz tartozó tartományok megszerzésére irányuló külpolitikai törekvéseket, a Monarchia és Oroszország közötti balkáni érdekellentétek alakulását, s egy oroszellenes osztrák-magyar-angol külpolitikai és katonai együttműködés lehetőségeit és buktatóit.
Bemutatja a tartományoknak a támadók számára kedvezőtlen katonai-földrajzi viszonyait, valamint a területen élő, szociális és vallási ellentétekkel megosztott, s kialakult nemzeti tudattal még nem rendelkező lakosságot, amelynek elsősorban a mohamedán része vállalta az'idegen hódítók elleni fegyveres harcot.
Részletesen ismerteti a többszöri mozgósítás után 270 000 főre felduzzasztott, osztrák-magyar-csehromán-horvát-lengyel-szlovák legénységből álló hadsereg háromhónapos hadjáratát, s a harci cselekményekkel párhuzamosan végrehajtott pacifikációt, azaz a lakosság elleni fizikai erőszakot, a tömeges lefegyverzést, a házkutatásokat, á lakosság szervezett kifosztását, a büntető expediciókat és a különítményes terrort.
A szerző végső következtetése, hogy ez a hadjárat nemcsak elodázta a délszláv népek egységes nemzeti államának megteremtését, hanem tovább mérgezte a történelmi fejlődés során egymásra utalt szomszéd népek közötti viszonyt is. Ennek következményeképp a Balkán egyre élesebb, és végül az első világháborúba torkolló imperialista érdekellentétek szinterévé vált. Vissza