Előszó
Részlet a könyvből:
"Nyolcan ültünk az asztal körül. Valamennyien férfiak. Régi, sokesztendős jóbarátok. A házigazdánk megrögzött agglegény volt. Parraghy Géza, a budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbirája. Kevéssel azelőtt mentem át egy sulyos operáción. Felépülésem óta az első alkalom volt, amikor együtt vacsoráztunk. Kérdésekkel halmoztak el, kifaggattak. Főképen az elaltatás érdekelte őket, ez a mindig félelmetes, mindig rejtelmes folyamat, amely áthatolhatatlan éjszaka süket csendjébe és fénytelen vakságába meriti el az öntudatot. Az emlékeimről meséltem:
- Utolsó, értelmes gondolatom az volt, hogy az altatókosár drótváza nagyon nyomja az orrom tövét. Szólni akartam, megkérni őket, ne szoritsák oda olyan erősen. A nyelvem azonban, mintha beledagadt volna a számba, nem mozdult. Ezután semmi másra nem emlékezem. Két óra mulva a szobámban ébredtem fel. Másoktól azután megtudtam a következőket: Az utolsó pillanatban, mielőtt elaludtam, le kellett fogni, mert mindenáron le akartam tépni arcomról az altató kosarat. Az operáció alatt pedig, - mint a legtöbb ember -, hangosan jajgattam és orditottam. Azóta gyakran kisért ez a gondolat: Én, aki életem minden apró mozzanatát fel tudom füzni az egybefüggő öntudat szálára és mindenre emlékezem, ami velem kicsi gyermekkorom óta történt, Én, aki tulajdonképen nem is vagyok más, mint ezeknek az emlékezéseknek az összesüritett összessége, kétségtelenül megszüntem azzal az utolsó értelmes gondolattal, hogy az altatókosár nagyon nyomja az orromat. Ki volt hát az a Másik, aki a rákövetkező percben harcolni kezdett a derék altató doktorral és mindenáron szabadulni akart a kosártól? Ki volt az a Másik, aki azalatt, amig az én öntudatos, egybefüggő életet élő Énem, a jó Isten tudja, hol járt, szerencsétlen fölhasitott testemnek minden kinját érezte? Ki volt ez a kegyetlenül meggyötört, szerencsétlen Másik és hová lett akkor, amikor a megszabdalt, összevarrt, tamponnal kitömködött testbe Én visszaérkeztem? Egészen az operáció napjáig azt hittem, egyedüli ura, egyedüli lakója vagyok ennek a testnek. Az operáció óta azonban sokszor gyanakodva és félelemmel nézek a tükörbe: jólismert, megszokott arcom mögül nem leselkedik-e ki az a Másik? Vajjon most, ebben a pillanatban, amikor a visszakapott életnek örvendezem, hol van, mit csinál, mit gondol az a Másik, aki az én visszaszerzett életemért üvöltözve vergődött és halálos kinokat szenvedett?"
Vissza 
