Az égig érő fa

Fülszöveg

Egy székelyföldi kis faluban Kisbaconban született IX. 30-án. E hely lakói tisztelettudók voltak egymással. Itt töltötte Benedek Elek boldog gyermekéveit, melyek személyes tulajdonságait is meghatározták. Kisgyermekkorában szívesen hallgatta apja Benedek Huszár János meséit. Első könyvei Bezerédj Amália írásai voltak. Mire szülei 1867-ben a székelyudvarhelyi iskolába íratták már igen szépen olvasott. Itt már nem érezte magát olyan kiegyensúlyozottnak, bár első népköltészeti alkotások és meseírás iránti vonzalma is ezen időszakra esett.
Visszatért szüleihez. Ekkor apja 4 gyereke között felosztotta földjét. Ezt a jussot a kis Elek tanulásra kívánta fordítani és 1877-ben Pestre indult. Ugyan tanárnak készült, de lelke mélyén az írás vonzotta. Még egyetemista korában kiadták a Magyar Népköltészet Gyűjteménye című könyvét A fiatal író ismertségét a Székely Tündérország (1885) c. műve emelte. Ez volt az első magyar nyelvű mesekönyv mely irodalmi értékű is egyben. Egész életében vonzódott a gyerekekhez, akiket jó és tiszta emberekként tisztelt. Ezért szükségesnek tartotta, hogy nekik gyermeklapot szerkesszen. A kor minden gyermekújságában közreműködött. Pósa Lajossal indították Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal pedig a Jó Pajtást, melynek 1916-tól Benedek Elek lett a szerkesztője. 1907-ben a Néptanítók Lapját is irányította.
1887-ben képviselővé választották, mely korszak számára csalódásokat okozott. A becsületességet és tisztaszívűséget hirdető író szembekerült azon politikai erőkkel, melyek nem szívesen vették, hogy az oktatásért, a gyermekirodalom támogatásáért emelt szót. Életének vége felé ismét visszatért Kisbaconba, ahol utolsó tevékenységeként a Cimbora c. lapot vezette. Legismertebb művei: Katalin; Uzoni Margit: Mária; Magyar mese- és mondavilág (1894-96); Szülőföldem (1904). Vissza