| Első kötet: | |
| Az olvasónak | 7 |
| Ebben az író a faluját s a nemzetségét mutatja be | 9 |
| Ebben felelet lesz arra az együgyű kérdésre: miért építettek házat Gábor bácsinak, holott még csak húszéves volt? Ennek rendjén szó lesz a régi és mai székely házakról, sőt arról is, milyen volt az iskola | 41 |
| Ebben az író néhány lapot szentel édesapjának, akivel az olvasónak még gyakran lesz találkozása | 61 |
| Ebben az író feleleveníteni próbálja az erdei életet, amilyennek ő kisgyermek korában látta | 71 |
| Ebben az író arról az esztendőről beszél, amikor az öregek megfiatalodtak | 91 |
| Ebben az író a régi kollégiumot próbálja megeleveníteni, amilyennek gyermekszemmel látta | 121 |
| Ebben sok minden közt két különös emberről, s egy igen szomorú temetésről lesz szó | 137 |
| Ebben az író bocsánatot kér, hogy nem is egy, de két igen szomorú temetésről kell megemlékeznie | 157 |
| Ebben az író egy falut próbál megeleveníteni, melyben a lelkek még nem szabadultak fel | 179 |
| Ebben megtudjuk, hogyan lesz a diákból úr, s többek közöt azt is, milyen hasznos dolog a legáció? | 193 |
| Ebben sok mindenről lesz szó, többek közt egy pár csizmáról is, sőt egy kis kapunak a kilincséről is | 216 |
| Ebben egy székely fiú igen megütődik azon, hogy az "ország szíve" nem magyar | 229 |
| Ebben egy igazi tékozló fiúról lesz szó, aki meghalni készül, mivelhogy töredelmes vallomásra képtelen | 251 |
| Második kötet: | |
| Ebben a tékozló fiú új életet kezd, s igen szép álmot lát a csángó magyarok földjén, húsvét hajnalán | 5 |
| Ebben szó lesz ifjú óriásokról, egy rövid, de igen szép meséről, ezzel kapcsolatosan a fészekrakásról | 25 |
| Ebben az igen hosszú fejezetben az íróember két nagy ellenségéről: az újságszerkesztésről, s a honatyaságról lesz szó | 51 |
| Ebben csudát lát az olvasó: a magyar író már könyvírásból is megél | 89 |
| Ebben igen közönséges dolgokról lesz szó, nevezetetesen: házépítésről, faültetésről, mezei és falusi életről | 99 |
| Ebben meghal nagyapó és nagyanyó igen szép, és meghal egy könyv igen csúf halállal | 139 |
| Ebben folytatódik a csendes falusi élet, de hirtelen-váratlan megszakítja ezt égnek, földnek megrendülése, ami közönségesen világháborúnak neveztetik | 159 |
| Ebben folytatódik égnek, földnek megrendülése, s előreláthatóan következik a nagy összeomlás | 217 |
| Ebben oly szomorú dolgokról lesz szó, amiről az író nem szeret, de kénytelen beszélni | 227 |
| Ebben naplószerű feljegyzések, soha el nem küldött levelek lesznek, s az igen hosszúra nyúlt könyv befejeződik | 253 |
| Utószó. Írta Benedek István | 281 |
Folytatás Microsoft-tal