Evolúció és közgazdaságtan

Előszó

Ha valaki gazdaságelméleti kérdésekkel kezd foglalkozni, akkor a közgazdaságtan módszertanában igen gyakran a klasszikus fizikából jól ismert eszköztárral és gondolatmenetekkel találkozik. A különböző mérlegek egyértelműen a súlymérésnél használt eszközökre emlékeztetnek, az egyensúly fogalma is sok tekintetben a kinematikától kölcsönzött, a közgazdaságtanban racionálisnak nevezett magatartás alapmodellje a klasszikus fizika Galilei-elvének felel meg, stb. Ugyanakkor lényeges különbség a fizikai és közgazdasági - vagy általában a társadalomtudományi - rendszerek között, hogy az utóbbiak nem élettelen gépekből állnak, hanem emberekből. Már ez a tény vitathatóvá teszi a mechanikai analógiák alkalmazását. Joggal jegyezte meg tehát Alfred Marshall, hogy a közgazdaságtudományhoz a biológia minden bizonnyal közelebb áll, mint a fizika.
Ezekből a felismerésekből alakult ki az elmúlt néhány évtized alatt az evolúciós közgazdaságtan. Ha ezen irányzat sajátosságát nagyon tömören és röviden akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy csak nagyon hosszú idő alatt végbemenő folyamatokkal foglalkozik. A hagyományos gazdaságelméleti megközelítés ugyanis a technológiát, a gazdasági életet szabályozó intézményeket, a gazdaság alapvető szerkezeti adottságait változatlannak tekinti és korlátozó feltételeken belül modellezni vagy elemzi a döntéseiket optimalizáló gazdasági szereplők viselkedését, próbál a megvizsgált folyamatok jövőbeni alakulására következtetni, stb. De hogyan változik a technológia, hogyan alakultak a létező és többnyire természetesnek elfogadott intézmények, illetve hogyan módosulnak a gazdaság piaci szerkezetei, azaz milyen körülmények között alakul(hat) át például a tökéletes versenypiac monopolisztikus piaccá vagy monopolpiaccá? Vissza