Csineva I-III. (dedikált példány)

Fülszöveg

Mi a regényem mondanivalója? Majd megtudom a kritikusoktól. Vannak írók, akik eleve tudatos célkitűzéssel alkotnak; nem tartozom ezek közé. Azok közé tartozom, akiknek - jól vagy rosszul - az ihlet diktál. Azzal a bizonytalan kérdéssel indítottam el a regényt: mi történik egy emberrel, aki konokul ragaszkodik ahhoz, hogy nem hazudik? Sejtettem, hogy rossz végre fut, de csak a regény írása közben ismertem meg keserves sorsát. Végigkísértem hétéves bolyongása során, átéltem kalandjait a börtönben, elmegyógyintézetben, gyárban, őserdő vadonában, Inkább éreztem, mint tudtam, hogy kietlen magánya mögött szerelmi csalódás is lappang. Még nem tudtam, kibe szerelmes, ezért adtam szerelmének a valaki nevet - Csineva ugyanis ezt jelenti. És a "valaki" hármas jelképpé vált: a csalódást okozó szerelmi partneren kívül azt is jelenti, hogy hősöm nem akárki, hanem "valaki", akinek egyénisége és súlya van, és mégiscsak egyvalaki a sok-sok ember közt, lehetnél te, vagy lehetnék én: valaki, aki elveszetten kallódik a harmincas-negyvenes évek Európájában. A hanyatló Európa nemcsak színtere és háttere a regénynek, mondhatni, szereplője is. Hogy milyen fontos szereplője, azt csak az ötödik rész írásakor tudtam meg, amikor felgöngyölítettem a regény hősének korábbi életét, és egyszerre világossá vált előttem, amit addig csak homályosan éreztem: hogy bukdácsolása mennyire szükségszerű, az ő szóhasználatával élve: mennyire sorszerű. Így a sors is belépett a regény szereplői közé: amit a regényhős átoknak nevez, és egy gyermekkori játékos élményhez kapcsol, az valójában a sors; az ő egyénisége és Európa hanyatlása kovácsolja magányos sorssá. Olvasóim talán megállapítják a regény végén "mondanivalómat", hogy az emberi együttélés legfőbb törvénye nem a "szeretnék szeretni". És aki valamilyen oknál fogva nem tud szeretni, az végzetesen magányra kárhoztatva kereng az egyébként oly szép, de számára bús és reménytelen világban. Lehet, hogy csakugyan ez a mondanivalóm; mentségemül szolgáljon, hogy magam is csak a regény befejezésekor döbbentem rá, amikor egyben azt is megértettem, hogy nem csupán regényhősöm szenved a szeretni nem tudás átkától, hanem partnere is: Európa.
III. kötet
Szokatlan jelenség az irodalomban, hogy az író huszonöt évi várakozás után folytassa és fejezze be regényét. Ez történt a Csineva esetében. Első regényem 1952/1953-ban írtam, az évszámnak megfelelő történelmi körülmények között. Sokáig hevert asztalfiókban, első kiadása 1968-ban jelent meg. Nem éreztem befejezetlennek, bár befejezettnek sem: a regény hőse a második kötet végén elindul valahonnan, és nem érkezik meg sehová - nem lehet tudni, él-e, hal-e? Én éppoly kevéssé tudtam, mint az olvasó. Nyitva hagytam az ajtót, hátha egyszer kedvem és időm lesz folytatni. Az alkalom 1978-ban jött el, amikor nem országos, hanem családi ügyek juttattak olyasféle válságos helyzetbe, amilyen az ötvenes évekbeli volt. Válságos helyzetben az író nem tehet okosabbat, mint hogy regényt ír, önmagának - aztán reméli, hogy amit önmagának írt, eljut az olvasó kezébe is. Mert ahogy engem, úgy néhány olvasómat is izgatta: mi lett a Csineva hőseinek további sorsa? Konkrétan egy Aix-en-Provence-ban élő olvasó kívánságára döntöttem úgy: megnézem magamban mi lett velük.
Az eltűnt regényhős 1976-ban tér haza Dél-Amerikából, megöregedve, hogy megkeresse hajdani szerelmét, Csinevát. Erről a keresésről szól a Csineva III. A hazatérő új világot talál itthon, ezt szembesíti önmagával, múltjával, emlékeivel. Új ismerősöket szerez, új sorsokat ismer meg, miközben saját kalandos sorsa kibontakozik ismerősei és az olvasók előtt. A Csineva III. sajátossága az, hogy folytatás, és mégis önálló regény. Aki nem olvasta az első két kötetet, az is teljességében érti, önmagában egységes és teljes műként. Nem kell ismernie az előzményeket ahhoz, hogy minden világos legyen számára. Csak aki tudja, hogy az itt megismert eseményeknek kétkötetnyi előzménye is volt, abban merülhet fel az a vágy, hogy megismerje ezt is. Aki ellenben olvasta az első két kötetet, az választ kap az ott nyitva hagyott kérdésekre, és egy új világképet ismer meg. Vissza