Poloskák VII.

Előszó

Nabidae - Tolvajpoloskák

Megnyúlt vagy ovális testű poloskák. Ív alakban görbült, 4-ízű szipókájuk túlér a fej hátulsó szélén, rendszerint túlhaladja az elülső csípőket, és általában az elülső és a középső csípők között végződik, sohasem simul a hasoldalhoz. Fejük jóval hosszabb, mint amilyen széles, szemeik mérsékelten vagy erősen kiállók, pontszemeik vannak. Az előhát (pronotum) trapéz alakú, elülső és hátulsó részét legtöbbször sekély és széles benyomat vagy enyhe befűződés, olykor határozott harántbarázda választja el. Pajzsuk (scutellum) háromszög alakú. Lábaik megnyúltak, az elülső és a középső combok vastagabbak és rövidebbek, mint a hátulsók. A potroh elliptikus vagy hosszúkás. Teljes szárnyú (macropter) és rövid szárnyú (brachypter) formáik ismeretesek, ezek egy fajon belül együtt is előfordulhatnak, de vannak fajok, amelyeknek eddig csak teljes szárnyú vagy csak rövid szárnyú alakja ismeretes.
Legtöbbjük füves területeken, néhány faj gyér növényzetű helyeken, mások főleg fákon élnek. Legtöbbjük szárazságkedvelő, bár nedves környezetben élő fajaik is vannak. A lárvák és az imágók egyaránt ragadozók. Áldozataik apró testű rovarok, leginkább levéltetvek, poloskák és kabócák, máskor azonban legyek, hártyásszárnyúak vagy bogarak. A levéltetvek lárváit és imágóit, a bogaraknak legtöbbször csak lárváit, máskor tojásait szívogatják. A poloskáknak és kabócáknak lárváin, néha a puhább testű fajok imágóin, máskor a tojásokon szívogatnak. A legyeknek és hártáysszárnyúaknak imágóit támadják meg. A zsákmányt szipókájukkal szerzik meg. A mozgó áldozatot elpusztulásáig igyekeznek testüktől távol tartani. A zsákmányt nem leshelyzetből támadják meg, hanem a növényzeten mászkálva keresik, és csak közvetlen közelről, 1-2 cm távolságból veszik észre. A felfedezett zsákmányállatot először csápjukkal vizsgálják meg és csak ez után támadnak. Támadás előtt testük elülső részét kissé felemelik, szipókájuket elülső csípőik elé hajlítják és gyorsan előretörve az áldozatba döfik. Az elpusztult áldozatot módszeresen kiszívják, szipókájukat a szelvények közötti hártyán, máskor a lábak és a csápok ízesülési helyén szúrják be. Az áldozat kiszívása több óráig tart. Kisebb áldozat szállításakor csak szipókájukat és elülső lábaikat, nagyobb áldozat esetén már középső lábaikat is használják. A szállítás során kitűnő hasznát veszik karmaiknak és az elülső, valamint középső lábszáruk végén levő ovális felületnek, amely tapadókorongként működik. Megfigyelték, hogy ritkán - kiegészítő táplálékként - növényi nedveket is szívogatnak. Mezőgazdasági szempontból jelentős és hasznos állatok, áldozataik ugyanis sokszor mezőgazdasági kártevők... Vissza