Előszó
Részlet a könyvből:
Késő este érkeztek be Váradra a súlyos sebekkel borított haldokló fejedelemmel.
A szerencsétlen II. Rákóczi Györgyöt kis testőrcsapata vágta ki a csata fergetegéből. Az üldöző...
Tovább Előszó
Részlet a könyvből:
Késő este érkeztek be Váradra a súlyos sebekkel borított haldokló fejedelemmel.
A szerencsétlen II. Rákóczi Györgyöt kis testőrcsapata vágta ki a csata fergetegéből. Az üldöző törökök elől egérutat nyerve, még betudtak érkezni Váradra. A fejedelem haldoklik, de legalább megmentették a török fogságától és bosszújától, mely nemcsak rémületes, de meggyalázó is lett volna. A szultán haragja félelmetes volt és a legkeményebb megtorlást akarta éreztetni Rákóczival, ki határozott akarata, parancsa ellenére indult el Lengyelországba, koronát és trónt szerezni.
Bécsből is intették a fejedelmet, hagyjon fel a lidérceket kergető, ingoványba vezető álom hajszolásával. Rákóczi csak a svéd királyra hallgat; majd együtt felosztják maguk között a Lengyelország feletti uralmat... A fejedelem özvegy édesanyja, a nagylelkű, emelkedett gondolkozású, kiváló jellemű Lorántffy Zsuzsánna, pataki visszavonultságából eljön az udvarba, Gyulafehérvárra. Hűséges papja, Medgyesi nagytiszteletű uram támogatja. Lorántffy Zsuzsánna az anyai szeretet szavaival, Medgyesi prédikátor uram a vallás igéivel igyekszik a fejedelmet visszatartani a lengyel királyi trón után való hajszától, fiatal felesége, a szép, büszke Báthory Zsófia sem helyesli a dolgot.
De hiába minden. Rákóczi Györgyöt nem lehet visszatartani. Lorántffy Zsuzsánna, mikor hazamegy pataki várába, még egy levélben inti fiát: „A hadakozásnak kezdetét tudja az ember, de a végét csak Isten tudja."
Vissza