Sértők és sérültek (dedikált példány)

Fülszöveg

E figyelemre méltó mai magyar regén szerzőjének nem kellett belebújnia a főszereplő bőrébe, hiszen eleve azoos volt vele. De regényhősként volt és maradt azonos, nem önéletíróként.
Főhőse - Védás - a regény elején Szultán papa rózsadombi villalakásában háztartási besegítőként mosogat, a végén meg már összeomlott hajléktalanként jelenik meg. Közben örök keresőként újraéli falusi gyerekkorát, a történelem szétzilálta szülői ház erkölcseit, az elveszített fix pontokat, munkásélete csepeli esztendeit, költőbarátja halálát, két házassága történetét, gyerekei kilátástalan jövőjét. Csalódását is 1989 után feléledő közéleti reményeiben. Azt is, hogy szerelemből szerelembe esve, ágyról ágyra kereste az igazit. Keserű sorsának ábrázolójakánt az író végül mégis nyitva hagyja a lehetőséget: talán hoz még valami jót is a holnap.
Védás egész élete azt példázza: igen nagy szükség lenne Szultán papa reménységére, a csoszogni is alig tudó aggastyán hitére, aki a világot s benne a magyarságot akarja még mindig megváltani. Elérni, hogy a közrendű magyarok ne legyenek többé keserű kiszolgáltatottságra kárhoztatva. Arra se, hogy helyzetüknél fogva olykor sértők, de arra se, hogy jóval gyakrabban a sérültek végzetében osztozzanak.
A regény meggyőzően érzékelteti: milyen kíméletlenül szóltak bele a külső erők az egyéni és a családi sorsok alakulásába az elmúlt évtizedek kizökkent világában. Benke Lászlónak kiváló érzéke van a helyszínek, az emberek, a történések megjelenítéséhez, az atmoszféra megteremtéséhez. S mindennek meggyőző gondolati-etikai hátteret is képes adni. Vissza