Ritka kórképek II.

Előszó

E sorozat II. kötetének célkitűzései az első kötetéivel azonosak: kapcsolatot teremteni a látszólag elvont kutatási eredmények és az orvos mindennapi tevékenysége között. Közkeletű igazság, hogy manapság már igazán alig képzelhető el racionális, korszerű orvosi működés a panaszok és tünetek mögött rejtőző kórfolyamatok ismerete és megértése nélkül. E tekintetben igyekeznek e kötet szerzői az érdeklődőknek további információt és segítséget nyújtani. A figyelem ezúttal az anyagcsere rendellenességei, az öröklődés és a fejlődés zavarai, és az érrendszerbeli anomáliák felé irányult. Újabb, de lassanként már rutineljárássá vált diagnosztikai módszerek is új megvilágításba helyeztek számos, eddig nem megfelelően értelmezett kórjelenséget, és izoláltnak látszó szervelváltozásról vagy működési zavarról is nem egy esetben derült ki, hogy rendszerbetegségek részjelenségei. a könyv írói, egy-egy szakterület elismert reprezentánsai, mindent megtettek annak érdekében, hogy a bonyolult kórélettani összefüggéseket kellően megvilágítsák, a szétszórt adatokat összegyűjtsék és felhasználásukat megkönnyítsék. A kutatás és klinikum ilyetén egybevetése talán lehetővé teszi a nehezebben differenciálható "ritka kórképek" korai felismerését és helyes kezelését is. Vissza

Fülszöveg

Ez a könyv egy 1964-ben indult sorozat második kötete, és akárcsak az első kötet, ez is "ritka kórképeket" tárgyal, amelyek esetleg csak azért ritkák, mert nem ismerik, ill. nem ismerik fel őket, vagy pedig valóban olyan ritkán fordulnak elő, hogy nagy tapasztalatú klinikusnak is csak ritkán van alkalma kórisméznie őket. Éppen ezért ez a munka is úgy szemlélteti az orvostudomány utolsó évtizedeinek haladását, ahogyan az megvalósult: részeredményeiben.
A könyv írói egy-egy orvosi szakterület elismert reprezentánsai, akiknek figyelme - a könyv orvos-szerkesztőjének irányító szelektálása révén - ezúttal az anyagcsere rendellenességei, az öröklődés és a fejlődés zavarai és az érrendszer anomáliái felé irányulnak. A még nem is olyan régen elszigetelt, magányos próbálkozásnak tekintett diagnosztikai módszerek lassanként rutineljárássá válnak, és új megvilágításba helyeznek számos, eleddig nem megfelelően értelmezett kórjelenséget; ennek köszönhetjük, hogy még néhány évvel ezelőtt is izoláltnak látszó szervelváltozásról vagy működési zavarról kiderült, hogy voltaképpen részjelenségei bizonyos rendszer-betegségeknek.
Az egyes kórképek változatossága és valóban ritka előfordulása egyformán érdekelhet minden klinikust, bármelyik szakterületen dolgozzék is. Talán éppen az ilyen tematikájú könyvek azok, amelyek egységbe foglalják a kutatás és a klinikum sokak előtt talán különállónak látszó célkitűzéseit és törekvéseit. Vissza