Erős várunk az anyanyelv

Előszó

Manapság mindennapos témánkká vált a „globalizáció". Mi rejtőzik e fogalom mögött, ha nem a nyers anyagi érdekeket szolgáló és a birtoklásvágyra építkező, mindent maga alá gyűrő akarat. Az arctalan piac és kereskedelem, az egyenáruk és divatok, az egyenjogok egységesítő kora köszöntene ránk?
Mi tette, mi teheti széppé a világot? A különbözőség, a tájak, szokások, kultúrák, hitek hagyományok ezerszínű együttese. Ezt akaijuk lecserélni a reklámok, a televíziók, a mamutfilmgyárak és divatdiktátumok steril egyeduralmára? A programozott devianciák világhálózatára?
Mégis hiszem, hogy a többség még mindig inkább ragaszkodik az egyszeri, a jellegzetesen szép, a hagyomány erejétől sajátos, különböző kultúrák ereje révén ezerféle embercsoportok és egyének színes és vonzó együtteséhez.
Úgy gondolom, csak és csakis az kapcsolódik igazi, szerves szálakkal, meggyőződésből az emberiség eszméjéhez, aki végigjárta, végig, konkrétan megélte az emberi kötődések sok ezer éves létráját. A családtól az iskoláig, a szűk hazától a nemzeti, s onnan a nagy kultúrákig. Fordított út nem létezik.
Mi magyarok vagyunk. Csak magyarként lehetünk hiteles európaiak s csak így válhatunk sajátos értéket képviselő, a többiek számára értékes és megbecsült tagjaivá a nagy kórusnak. ( Képzeljük el egy énekkar sivárságát, amelyik azonos hangszínű és hangfekvésű tagokból áll.) Minden közösség feladata fiatal nemzedékeit a helyes, okos, tartalmas jövőt ígérő úton elindítani. Ezért kell biztosítanunk nemzetünk minden tagjának a jogot és lehetőséget, hogy saját, tiszta hagyományaiban megerősödve, egyenrangú szereplőként léphessen ki a közös porondra. A hagyomány és kultúra nálunk meghatározó alapeleme, hordozója a nyelv. Ezért kell rendkívüli elszántsággal és határozottsággal mindent megtennünk, hogy különleges és sajátos értékeink úgy erősíthessék, vértezhessék fel népünk minden tagját, ahogyan azt ezredéven át tették, ahogyan óvták, megtartották - és nyitottá tették minden érték befogadására. Vissza