Mikes leveleskönyve irodalmunkban

Előszó

Mikes leveleskönyve olyan, mint egy szép magyar rétség a napszállatnak derűs, de enyhe sütésében : haszonra rendeltetve, de képében, a mezei virágok gyöngéd mosolyával, a sugarak eleven játékával, az alászálló borulat mélyülő melankholiájával megillető, szívbeli gyönyörűséget kínálva, mindenek előtt és mindenkinek. A levélíró, munkájának túlnyomó részében, oktatni kiván: vallásos eszméivel, vagy inkább hangulataival megnyugtatni és bátorítani a szenvedő lelkeket ; saját és az emigráció sorsának tanulságaival hasznára lenni magyar feleinek; idegen természeti és erkölcsi viszonyok rajzával ismereteket közleni, melyek töredékességökben is szolgálatot tehetnek a jövő szellemi és gyakorlati fejlődésnek. De olvasván a munkát s számot törekedvén adni benyomásáról: úgy érezzük, hogy mindez a háttérben marad s benne talált gyönyörűségünk igazi forrása Mikes lelkének képe, nyájas, üde, tarka virágaival és játszi, meleg sugaraival ; egy léleknek a képe, a mint a történet és élet, a nemzeti és emberi sors borulatát egyszerű igazsággal és megható szeretetreméltósággal tükrözi. Vissza