Angéla zsoltára

Fülszöveg

A szerző, akit az Evangélikus Egyház Vezetősége nem kívánatos személynek tartott, 1974-ben tizenhét évi lelkészi szolgálat után kénytelen volt feladni hivatását.
Életének ez a drámai törése késztette vallomásra. Bizonyos fokig memoárt tart kezében az olvasó, mégsem nevezhető a könyv önéletrajznak, mivel éppen a valóság színei, a külső tények nagyobbrészt hiányoznak belőle. A hangsúly a belső történésen van, s ez a könyv sajátos céljával függ össze. Angéla a visszapillantásánál hite attitűdjeit veszi számba, Istennel való kapcsolatát elemzi, a XX. sz. teológiai felismeréseit boncolgatja lelkészi éveiben. Isten szolgálatára készülve jut arra a felismerésre, hogy Isten törvényei szerint élni lehetetlen. A bűnkérdést analizálva élete egyik tragikus szakaszát éli át, s a tantételek elleni lázadásában a halálgondolat kísérti.
Drámává mégsem ezen a ponton sűrűsödik a "regény", hanem a kitaszítottság gyötrelmeiben. Az Isten világa által meghatározott létet kell felszámolnia. Megvakítva, egyedül indul el a száműzetésbe. Munkakeresés közben mindenütt elutasítják egyházi múltja miatt. Ezek a kudarcok sodorják meghasonlásba, önmagát kell megkeményítenie, hogy élni tudjon. A békésebb időben kezdi el vizsgálni múltját, jelenét.
Így épül újjá a vár, összeszedve a "romba dőlt élet" cserepeit, s jut arra a felismerésre, hogy hivatásától megfosztva, Istenétől is messze kényszerült, s hogy a megszáradt földből új hajtás már nem hajthat ki. Az újjá épült várra mégis esik egy fénysugár a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlésén és egy újabb sugár, amikor egyháza rehabilitálja őt.
"Angéla zsoltára" egy szál virág Isten oltárára a XX. század végén egy asszony vallomásában. Vissza