Öt hársfa

Előszó

"Krúdy Gyula Irodalmi Társaság"
néven baráti kör alakult Rákospalotán, nagyrészt az újpesti gimnázium volt iskolatársaiból. E kör tagjai hóban és fagyban, sárban és melegben összejönnek havonkint egyszer 6 és 8 óra között az "Öt Hársfához" címzett vendéglőben, hogy békésen és zavartalanul két órát szenteljenek életük értelmének, a művészet boldog és sajátosan önfeledt pillanatainak. Néhány magányos úriember szerény kivételétől eltekintve kevesen ismerik ma még Krúdy Gyula emberi nagyságát és művészi jelentőségét. Lassankint azonban megtudják majd ezt a vidéki úrileányok, rendőrök és a közigazgatás tisztviselői is, s ez lesz az igazi irodalomtörténet! E nagy magyar író lemaradt életében a világ hódolatáról. Most, a halálban, talán eléri őt az utódok szeretete. Első kötetünket tisztelettel és alázattal ajánljuk Neki, a Mesternek, aki test szerint elment már innen, de lélek szerint a művészet és az idők végezetéig velünk marad. Legyen áldott az emléke, melyet a szellem illemtana idéztetett fel velünk és kérjük a Gondviselést, hogy vállalkozásunkhoz mindvégig-kitartó hitet adjon nekünk, akik gyarlók vagyunk, s kiket az élet gondjai megalkuvásra ösztönöznek. Legyen hasonlatos fiatal szívünk lángja a bibliai csipkebokor tüzéhez, mely örökké és és soha el nem hamvad. E hiten kívül nincs más tőkénk, de ez a hit talán megment bennünket attól, hogy szellemi csődbukottak legyünk.
B. M. Vissza