Szurkálódó

Előszó

Kedves Olvasó!

Berecz Edgár nem menő irodalmár, akit a Kertész-féle Nobel díjjal lehetne kitüntetni, nem bestseller író, de még tajga sem az írószövetségnek. Egyszerűen tisztán látó ember, akiből a világ furcsaságai, igazságtalanságai láttán kikívánkozik a szó és határtalan íráskényszere van. Az olyan emberek közé tartozik, akik nem csak nézni szeretnek, hanem látni is tudnak.
Szurkálódója filippikái közel állnak Démosztenész ókori görög szónok szenvedélyes hangú, a visszaéléseket kíméletlenül leleplező, főleg Makedóniai Fülöp királyt támadó beszédeihez, viszont mi sem áll távolabb tőle, mint az idegengyűlölet. E könyvecske nem sorolható az ultranacionalisták vérlázító brosúráihoz, bár tartalma bicskanyitogató ugyan, de egyben rekeszizom-rengető is. Legfőbb erősségük az itt összegyűjtött írásoknak, hogy mindez igaz és hozzánk tartozik. Az író a hétköznapi problémákat boncolgatja, nem mindennapi humorérzékkel. Egyszóval az is mondható, hogy írásai hétköznapi történetek hétköznapi embereknek. Célja nem megutáltatni egymással az embereket, csupán felhívni a figyelmet az emberek tulajdonságaira, az élet jellegzetességeire vagy fonákságaira, mindezt tragikomikus színben tüntetve fel, hogy az olvasó bosszankodva bár, de kénytelen legyen nevetni. Hiszen, ha valaki szívből tud nevetni, rossz ember nem lehet, s nem kizárt, hogy jókedvével jobbá tudja tenni önmagát és környezetét. S ha ez csak egy pillanatra sikerül is, a szerző elérte célját.
Kellemes időtöltést, jó olvasást és főleg sok nevetést!

Edmund Bitterlich, egy ismeretlen, jó barát Vissza