Tévúton

Fülszöveg

Politikai emlékirat? Egy korosodó magánember számadása életpályája egy szakaszáról? Korkép vagy önarckép?
Valamennyi.
Egy tevékeny és sikeres nagyvállalati vezérigazgatót, felkészült mérnököt 53 éves korában kiemelnek a helyről, és fölemelnek - vagy inkább fölvezényelnek - a kormányba, miniszterelnök-helyettesi pozícióba. 1986 végén történik ez, amikor a gazdaság és az ipar már válságos helyzetben van, a politika pedig már örvénylik. A szakmailag és nagyvállalati vezetőként megbecsült ember párrtag, az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, tehát mindenképpen alkalmasnak látszik arra, hogy rendbe szedje az ipart. Ez nem sikerül. 1989 tavaszán már iparügyi miniszteri pozíciója sincs a két és fél év előtti miniszterelnök-helyettesnek. Hogy ipar- és gazdaságtörténetileg miért nincs, arra is választ keres ez a mű.
Nem kevésbé arra, hogy milyen erők küzdelmei zajlottak le a még létező egyetlen pártban és a még monolitikus állami szervezetben. Névsornyi a műben megjelenő alak Kádár János, Lázár György, Havasi Ferenc, Grósz Károly, Kapolyi László, Berecz János, Marjai József, Németh Miklós, Pozsgay Imre és hányan még -, az ülésekről, gyűlésekről, tárgyalásokról írott eseménykrónika történelmi dokumentum lesz még.
De alighanem mindenképpen arról szól főleg ez a könyv, hogy politikai és gazdasági válságok gyorsan emelnek föl, de gyorsan is ejtenek el bárkit, főleg olyan embert, aki csak iparkodik, de nemigen hallatja a hangját, ha pedig hibát keres, azt leginkább önmagában keresi. És meglehet, hogy elveszett ember az, aki csak csendben és sztoikusan figyeli, hogy körülötte mekkora uszály követ még szilárdan helyükön álló hatalmasokat, és hogyan tűnnek el az uszályok, ha inog a hatalom. Ez a könyv nemcsak 1986-1989 ipari, gazdasági és politikai krónikája, hanem egy olyan ember mélyen emberi tünődése is másokon és önmagán, aki csalódásig átélt egy sor történelmi eseményt: bent, az események közelében. Vissza