Bernadette

Előszó

Részlet a könyvből:

Francois Soubirous felkel a sötétben. Pontosan hat óra van. Már régóta elkótyavetyélte ezüstóráját, okos sógornőjének, Bernarde Casterotnak a nászajándékát. A városi zálogház nyugtája erről is meg sok másegyébről is már a múlt ősszel lejárt. Soubirous mégis tudja, hogy pontosan hat óra van, bár a Saint Pierre plébániatemplom harangjai még nem kondultak meg reggeli misére. Szegény emberek érzik az időt. Óramutató és harangzúgás nélkül is tudják, mikor ütött az órájuk. Szegény emberek örökké félnek, hogy elkésnek.
Tapogatódzva nyúl facipője után, de a kezében tartja, nehogy zajt üssön. Mezítláb áll a jéghideg kőpadlón és figyeli alvó családjának sokütemű lélegzetvételét. Szíve összeszorul ettől a különös muzsikától. Hat hónap óta laknak itt. Ő meg a felesége, Louise még megtartották jó nászágyukat, a reményteli kezdet zálogát. De a két kamaszlány, Bernadette és Marie nagyon kemény fekhelyen osztozik. És a két legfiatalabbnak, Jean Marienak és Justinnek az anyjuk csak szalmazsákra ágyazhat, amelyet napközben bevetnek.
Francois Soubirous még mindig nem mozdul a helyéről. Egy pillantást vet a nyitott tűzhely felé. Tulajdonképpen nem is igazi tűzhely. André Sajou, a kőfaragó, ennek a pompás lakásnak a tulajdonosa rögtönözte csak bérlőinek pár darab téglából. A hamu alatt még néhány friss ág izzik és pattog. Sokkal nedvesebbek, semhogy egykönnyen eléghettek volna. Néha halvány izzás dereng fel belőlük. A férfiban nincsen annyi erő, hogy felélessze a maradék tüzet. Az ablak felé fordítja tekintetét. Vissza