Eger piackörzete a XVIII. század első felében

Előszó

Egy-egy település életében a kereskedelem és annak különböző megnyilvánulási formái jelentős tényezők, így volt ez Eger esetében is, ahol a vásárok, piacok létezése már a XIV. század elején okleveles adatokkal igazolható.1 A város piaca kialakulásának és jelentőségének megértése érdekében szükséges egy rövid településföldrajzi, település- és közlekedéstörténeti és XVIII. századi gazdaságtörténeti áttekintés.
A XI. században az Egri Völgy királyi birtok volt. I. István király egyházszervező tevékenysége során Egerben püspökséget alapított, templomot építtetett és a királyi birtokból az egyháznak területet adományozott. Ezt a tényt IV. Béla 1261-ben kelt oklevele is állítja és megerősíti.
A püspöki birtokállomány gazdálkodási és igazgatási centruma természetszerűen a főpap székhelye, Eger lett. Mivel a város kelet felé a dombvonulat miatt nem nagyon terjeszkedhetett, így csak a várdomb és az Egerpatak közötti szűk völgyben, az egyházi és védelmi központ, a vár körül létrejött településmag szomszédságában alakultak ki egymástól szinte különálló kisebb településfoltok. Később ezek területi, de még inkább jogi összeolvadásából fejlődött ki a tulajdonképpeni város. A további gyarapodást biztosító tényezőket - egyházi központ, erődített hely, az ipar és kereskedelem bizonyos fokú koncentráltsága, nagy jövedelmű szőlőművelés - Eger esetében is megtaláljuk. Ezek jelentős helyi energiák, de mellettük figyelembe kell venni az ún. helyzeti energiákat is. A település keletkezésekor nagymértékben fennállott a védekezés szükségessége, hiszen a püspöki központot bizonyára még jórészt pogány környezet vette körül. Ezért a város a völgynek nem egészen a kijáratában, hanem valamivel feljebb települt, olyan helyet választva ki, ahol várat is lehetett építeni. Ez a fekvés védelmi szempontból ideális volt, ugyanakkor el tudta látni vásárvárosi funkcióit is. A helyzeti energia típusairól és a kereskedelmi vásárvonal kialakulásáról Mendöl Tibor a következőket írja: „Azokon a helyzeti típusokon belül, amelyet különböző jellegű vidékek érintkezése határoz meg, két altípust lehet megkülönböztetni aszerint, hogy a kérdéses vidékek érintkezése közvetlen vagy közvetett. Közvetlenül érintkező vidékek vásárvonallal különülnek el egymástól. A vásárvonal helyzeti energiájából részesedő várost pedig vásárvárosnak nevezzük. A vásárvonal leggyakoribb típusa hegységet választ el síkságtól. Vissza