| Kő a tollpihén 1986-1989 | |
| Mindenki hallott valamit | 7 |
| Csúszkál benne a hasadás | 8 |
| Ahány irány annyi haza | 9 |
| Ősz van és megannyi hátha | 10 |
| Magasan száll az egyszeregy | 11 |
| Ahogy botorkálsz magadig | 12 |
| Aki többet tud az van itt | 13 |
| Az idegekben a salak | 14 |
| Aki le-föl velem zuhan | 15 |
| Mint a lélegzet annyi csak | 16 |
| Futok az árnyékom után | 17 |
| A világnak négy sarka volt | 18 |
| Abban is leginkább Vése | 19 |
| Ki simogat láncaival? | 20 |
| A féreg mi belém szorult | 21 |
| Csak be kellene vallani | 22 |
| Mintha elölről kezdeném | 23 |
| Ne siessen ha elkövet | 24 |
| Szemmel tart már annyi király | 25 |
| Leesett a májusi hó | 26 |
| A közöttben is a mögött | 27 |
| Közelebb jöttek a vizek | 28 |
| Állunk a világ közepén | 29 |
| Csöpög az időből a méz | 30 |
| A valóságnak nincs neve | 31 |
| A nyele a fejsze helyett | 32 |
| Mindig az elején szakad | 33 |
| Csak az őrmester változik | 34 |
| Összeér a sok kis esély | 35 |
| Rakosgatni kínra a kínt | 36 |
| Az egész szerkezet folyik | 37 |
| Toporog a kör közepén | 38 |
| Mostan röpül a kismadár | 39 |
| Ahogy a rozsda eszi meg | 40 |
| Hiszen történik a csoda | 41 |
| Furkálja a semmit a szó | 42 |
| Belepusztul ha megtalál | 43 |
| Ott álltunk hogy se be se ki | 44 |
| Ami magától megmarad | 45 |
| Az ólom marad legtovább | 46 |
| A tüdőben a zúzmara | 47 |
| Nem akarnak veszíteni | 48 |
| Kötözik ami nem ereszt | 49 |
| Mintha gyorsan eloltanánk | 50 |
| Aztán a szegény buta test | 51 |
| Állnak az idők a hegyen | 52 |
| Ahogy a verset mondanád | 53 |
| Miközben húz a csőbe be | 54 |
| Csak az a biztos ami nő | 55 |
| Azzá lehetnél aki vagy | 56 |
| Jár mint a nyelvben a világ | 57 |
| A vers határán is lovak | 58 |
| Vasat égetnek valahol | 59 |
| Ragyog a hold mint a fogas | 60 |
| Beteljesül a pillanat | 61 |
| Nem volt még ennyire közel | 62 |
| Ölel és szétfeszít a kép | 63 |
| Én magam elől szaladok | 64 |
| Ahogy a múlthoz odafagy | 65 |
| Röpül az ásó védekezz | 66 |
| Viszi a mozdonyt a vonat | 67 |
| Körülménnyé duzzad a kör | 68 |
| Remélni a legjobb üzlet | 69 |
| Cincogna a farsangi bál | 70 |
| Lehetett volna boldogabb | 71 |
| Benne van minden krimiben | 72 |
| Tele sejtekkel a kavics | 73 |
| A másik ember aki bent | 74 |
| Valaki magában beszél | 75 |
| A világ helyett a dolog | 76 |
| A két pont között a jelen | 77 |
| Figyelni csak az őröket | 78 |
| Rácsok között a térzene | 79 |
| Valaki ráz egy lepedőt | 80 |
| Fut a tétova gondolat | 81 |
| Elképzelni hogy soha még | 82 |
| A valóság helyett a kép | 83 |
| A nincs sehol de mégis itt | 84 |
| Valaki néz a rácson át | 85 |
| Egy kődarab alatt az ég | 86 |
| A jövő oldalán a szárny | 87 |
| Ha van a világon tető 1989-1992 | |
| Ketyeg az órában a szó | |
| Mikor már költő lenni nem | 91 |
| És látják, hogy se föl, se le | 92 |
| Ketyeg az órában a szó | 93 |
| Mikor lejjebb már nem lehet | 94 |
| Szöszög a szélén, mint a pók | 95 |
| Hogy belehalt, az hova visz? | 96 |
| Lehet, hogy mégis a tanúk? | 97 |
| Akkor is csak egy pillanat | 98 |
| Elég annyi, hogy féljenek | 99 |
| A legtöbb csak mintát akar | 100 |
| A képzelet, hogy benne van | 101 |
| Ki zárja el a tejutat? | 102 |
| Mert nem meri bevallani | 103 |
| Tehát megérzik a kutyák | 104 |
| Úgy kezdődik, hogy visszaüt | 105 |
| Mintha nem is a ketrecet | 106 |
| A vadász nehéz, nem a nyúl | 107 |
| Ezt a mindenki sejti, hogy | 108 |
| A kis bajt megeszi a nagy | 109 |
| Mint lánctalp alatt az ima | 110 |
| Mint aki rókát szelidít | 111 |
| Addig ugrál sok bolond | 112 |
| Semmi baj, uram, semmi, csak | |
| Semmi baj, uram, semmi, csak | 115 |
| Milyen könnyű, hogy vétkezem | 116 |
| Még mindenki maga felejt | 117 |
| Ablakon, ajtón lógna ki | 118 |
| Uram, ön nagyon messziről | 119 |
| Ahogy esik bele a köd | 120 |
| S hallani, hogy mi lenne, ha | 121 |
| S mint aki törököt fogott | 122 |
| Vannak, persze, a madarak | 123 |
| Már bizonyos, hogy ki az úr | 124 |
| Mennyi ember Delphoiban | 125 |
| Most, hogy kapott annyi időt | 126 |
| A jaj, hogy egy meg egy az egy | 127 |
| Mintha egyszerre két madár | 128 |
| S orrán-száján ömlik a rost | 129 |
| S ha csak a fülek látszanak | 130 |
| Amikor folyton leesik | 131 |
| Mintha az esze kereke | 132 |
| Hát várnak majd addig, uram I-III. | 133 |
| Mintha lehajolt volna csak | 134 |
| Mint a tölcsérben a golyó | |
| Mint mikor titkon valaki | 139 |
| Még mindig, amit mondanék | 140 |
| Mint a csillagos ég, ha ki | 141 |
| Ha benned van már az egész | 142 |
| Most kellene hozzá erő | 143 |
| S mindent ezen a csöpp helyen I-IV. | 144 |
| Mintha a szelet a kalap | 148 |
| Mint a tölcsérben a golyó | 149 |
| Nem fogja, csak viszi a szél | 150 |
| Mért képzelem, hogy rajtam áll? | 151 |
| Csak aki nagyon hallana | 152 |
| Mint a közös lovon a seb | 153 |
| Mint a végtelenben a fék | 154 |
| Mintha a levegő velem | 155 |
| Mint a semmin a heveder | 156 |
| Azt mondják, hogy valami nő | 157 |
| És semmit sem akar, csak át | 158 |
| Jelen vagyok, hát ne keress | 159 |
| Mikor a tenger süllyed el | 160 |
| Ez a semmi, két semmi közt 1992-1994 | |
| Ágról ágra száll a felhő | |
| Mintha aknagránát esne | 163 |
| Ott a cirkusz, ahol hagytuk | 164 |
| Jaj, agyában mennyi hangya | 165 |
| Minthogy éppen ketté válik | 166 |
| Nő a közte, mint a hólyag | 167 |
| Ezt az összetörött arcot | 168 |
| Inkább át a falon megy ki | 169 |
| Ugrálnak a sitten túlra | 170 |
| Futni, mintha strucc ha volna | 171 |
| Vénségemre, mint az igric | 172 |
| Mintha itt a Kossuth utcán | 173 |
| Hát hová, ha nincs hová, ha? | 174 |
| Egyre többször az apámat | 175 |
| Két tekintet közt a hinta | 176 |
| Ágról ágra száll a felhő | 177 |
| Mintha a nyakamban a kő | |
| Mint az eget tartja a nap | 181 |
| Ha összekötök annyi fényt | 182 |
| Ahogy a legszebb álmokat | 183 |
| Örökké, hogy egy mozdulat | 184 |
| Mintha minden valami gömb | 185 |
| S hogy semmi válik semmivé | 186 |
| Ha csak azt, hogy egy év alatt | 187 |
| Mintha a nyakamban a kő | 188 |
| Mekkora UFO ez a hely? | 189 |
| Még mindig könnyebb veszteni? | 190 |
| Mintha nem nézné, hogy megöl | 191 |
| Azt akarom mondani, hogy | 192 |
| Én azelőtt fák és füvek | 193 |
| Igen, egészen eltörött | 194 |
| S hogy a között között a köz | 195 |
| Mindig csak egy-két emberen | 196 |
| Mindig a másik mondja ki | 197 |
| Én mindig azon a lyukon | 198 |
| A koponyám csúcsáig ér | 199 |
| Ez a hatalmas felület | 200 |
| Ez a semmi, két semmi közt | 201 |
| S hogy néha azt se, melyik az | 202 |
| S hogy öt kenyeret, s öt halat | 203 |
| S akkor egy csillag egy magon | 204 |
| S ha nélküle akkor se megy | 205 |
| Még minden elképzelhető | 206 |
| Dől a távcsőből a remény | 207 |
| Most, hogy vége a diktatúr | |
| Nézik, hogy meddig ér a szád | 211 |
| Most, hogy vége a diktatúr | 212 |
| Az a legjobb, ha hazudik | 213 |
| Süt a fehér macska foga | 214 |
| Tudja, hogy nincsen semmi baj | 215 |
| Lehet, hogy most ez a Gulág? | 216 |
| Mind hasonlít valakire | 217 |
| Már föl is áldozza magát | 218 |
| Micsoda bugyrok elhaló | 219 |
| Ők a mese végén a könny | 220 |
| Azért asszony, merthogy viszik? | 221 |
| Ahogyan rád szakad a ház | 222 |
| S hogy feküdt a kertben, ami | 223 |
| Ez az indigós lihegés | 224 |
| S hogy még egy kicsi türelem | 225 |
| Ó én szeretném, ha szeret | 226 |
| Végigmegy rajtam, mint a tű | 227 |
| Ez az eszelős cicoma | 228 |
| Helyben csúszkálna a higany | 229 |
| Ide mindig kell egy atya | 230 |
| S mert győznek folyton a kicsik | 231 |
| A csillagok tüzes dugók | 232 |
| Két hasáb közt a harmadik | 233 |
| És most megint, hogy mi közöm? | 234 |
| Érzem, hogy valaki figyel | 235 |
| Mintha a számhoz tartanám | 236 |
| Uram, ezek nem emberek | 237 |
| A között helyett a közel | |
| Mint mikor egy nyárőszi nap | 241 |
| Ahogy mennek el a hajók | 242 |
| Az a fényes szárny a seben | 243 |
| A repedés a sarkamon | 244 |
| A folt, ahogy kerülgeti | 245 |
| A hely színei, ahol él | 246 |
| A között helyett a közel | 247 |
| A nyelv van benne legalul | 248 |
| Ahogy a tükör megremeg | 249 |
| Két szó között az egyenes | 250 |
| A célok helyett a helyek | 251 |
| Ahol az altatás után | 252 |
| A lehetett volna, ha hol? | 253 |
| Talán választott városom | 254 |
| Mennyi csont és bőr egy helyen | 255 |
| Én tudom, hogy a számon át | 256 |
| A kezem, ahogy ott hagyom | 257 |
| Tehát a bal szemem a jobb | 258 |
| Mint a sötéttel a szoba | 259 |
| Mintha kezdetétől a reccs | 260 |
| S hogy akkor mihez, ha se már? | 261 |
| Emitt a mérleg, ott a súly | 262 |
| Mintha nem, hogy Szarajevó | 263 |
| Ó én gyávább is lehetek | 264 |
| Majd az ötödik temetés | 265 |
| Mennyire szégyellte, ha félt | 266 |
| Egy hajszál a pillanaton | 267 |
| Betűrendes mutató | 269 |