| Fák felvonulása (1958-1971) | |
| Vaskorszak | 9 |
| Egymás örömére | 9 |
| Folyosóban | 10 |
| Ceruzarajz | 10 |
| Sárga őszi vers | 10 |
| Nagyanyám | 11 |
| Első napok a városban | 12 |
| Valami | 12 |
| Savászana | 12 |
| Kezet fogunk | 13 |
| Miközben | 13 |
| Tedd le a kést | 14 |
| Gyorsított eljárással | 14 |
| Most | 15 |
| Könnyedén | 15 |
| Az ember összefogódzik | 16 |
| Emlékek választása (1971-1977) | |
| Villanyvilágított fák Jajcéban | 19 |
| Vízszintesen | 20 |
| Csak a széléig | 20 |
| Csokonai | 20 |
| Mint az anyag | 21 |
| Nők, prágai nők | 21 |
| Őrültek a dagályban | 22 |
| Anyámmal járja | 22 |
| Zöld pajzs alatt | 23 |
| Mit tudnak ők? | 23 |
| Talpig fehérben | 24 |
| Még te sem | 24 |
| A lépcsőig úszom | 24 |
| Niklán | 25 |
| Madárláb-könnyű ember | 25 |
| Levél egy pályatárshoz | 26 |
| Csak egyszer | 26 |
| Azt mondja | 27 |
| Nem értette | 27 |
| Acél vonít | 27 |
| Triptichon | 28 |
| Ez a nap | 29 |
| Könyörgés méltó keresztért | 30 |
| Petőfi | 30 |
| Rémeim terhét | 30 |
| A megváltó zene | 31 |
| Mese | 31 |
| Aztán | 32 |
| Profán vallomás | 32 |
| Mindörökre | 32 |
| Egy fényképre | 32 |
| Levél T-nek | 33 |
| Válaszoló | 33 |
| Örökké vonul | 33 |
| Forog tovább | 34 |
| Tárgyak ideje (1977-1979) | |
| A történet | 37 |
| Ki megy haza? | 37 |
| Bádog szitakötő | 38 |
| Úgy mégy el | 38 |
| Mintha üzenne | 38 |
| Életed árán | 39 |
| Ahogy a tópart | 39 |
| A rost beszél | 39 |
| Lennék örömén a lakat | 40 |
| Démoszthenész első búcsúlevele | 40 |
| Dédapám, március | 40 |
| Vése fölött | 47 |
| Kormos István | 47 |
| 1978. február 6. | 48 |
| Krakkói elégia | 48 |
| Ében-ország | 49 |
| Állsz az üres lavórban | 49 |
| Kockakövek | 50 |
| Jónás tűnődése az utolsó leckéztetés után | 54 |
| A tűnődés folytatása | 55 |
| Hallom, hogy indulsz | 55 |
| Bűn és büntetés | 55 |
| A szobatiszta állat | 56 |
| A béka és a létra | 56 |
| Alattad a délkör | 56 |
| Gyermeki ruhám | 57 |
| Holdudvar | 57 |
| A harmadik napon | 59 |
| Szavak a súgólyukból | 60 |
| Ágakból gyökér (1979-1982) | |
| Megírjuk a szép. régi verseket | 63 |
| Udvara nő | 63 |
| Vízszintesedem | 63 |
| Keletre néz | 63 |
| Bezártam ajtót, ablakot | 63 |
| Sríni szeretnénk, mint az emberek | 65 |
| Amikor Bárdosi Németh Jánost eltemettük | 65 |
| Megmarad minden, ami elszivárog | 65 |
| Nehezebb részem | 66 |
| Az idegenvezető bemutatkozik | 66 |
| Az idegenvezető a főtérre ér | 68 |
| Az idegenvezető a bizalmába fogad | 69 |
| Az idegenvezető magánügyei | 70 |
| Az idegenvezető elbúcsúzik | 71 |
| Az idegenvezető levele | 72 |
| Vatta-dugdosók | 73 |
| Minden megtörténik | 73 |
| Amikor a hegynek megindult | 74 |
| Összegyűlik benne a fény | 75 |
| Hóból a lábnyom | 76 |
| Alkalmi vers József Attila hetvenötödik születésnapjára | 72 |
| Születésnapi páros | 77 |
| Az angyal fölszólalása | 78 |
| Elmenni kevés, itt maradni sok | 79 |
| Ím, itt, leghátul, legelöl | 79 |
| Egyik rímtől a másikig (1982-1983) | |
| Hozhatja a galamb | 83 |
| Mi a fontosabb? | 83 |
| Lenn a földön a szó | 84 |
| Talán a kérdezés | 84 |
| Mint akik tetten értek | 85 |
| Babits-koszorú | 85 |
| Ártatlan érc | 86 |
| Ki mondja meg neki? | 87 |
| Egyik rímtől a másikig | 88 |
| A kettészakadt villamos (1983-1986) | |
| A távirányított babák | 95 |
| A kettészakadt villamos | 95 |
| Platón benéz az ablakon | 96 |
| Folyamat | 96 |
| Utolsó simítások | 96 |
| Négyzet a körön | 97 |
| Az örök jelent játssza | 97 |
| Egyszerűbb volna | 98 |
| Hogy izgalmasabb legyen az égbolt | 98 |
| Eleven feszület | 98 |
| Mért akarod elölről kezdeni? | 99 |
| Nélkülem szalad | 99 |
| Kicsúszik a kezedből kezed | 99 |
| Mondjuk, mikor a mohácsi csata | 100 |
| Magyar epigrammák | 100 |
| Weöres Sándor emlékkönyvébe | 102 |
| Ünnepi másod | 103 |
| Honnan az ok? | 103 |
| Versfoltok a kövön | 103 |
| Hexameterek | 105 |
| Hangpróba Illyés gyula születésnapján | 106 |
| Az összes ág | 106 |
| S mily hosszú volt a tél | 106 |
| Beleszerethet az emberbe is | 107 |
| Nagy bajba kerülnél | 107 |
| A pillanatnyi helyzet | 110 |
| Három az ötödiken (1986-1994) | |
| Kő a tollpihén (1986-1989) | |
| Mindenki hallott valamit | 111 |
| Csúszkál benne a hasadás | 111 |
| Ahány irány annyi haza | 112 |
| Ősz van és megannyi hátha | 112 |
| Magasan száll az egyszeregy | 112 |
| Ahogy botorkálsz magadig | 113 |
| Aki többet tud az van itt | 113 |
| Az idegekben a salak | 113 |
| Aki le-föl velem zuhan | 114 |
| Mint a lélegzet annyi csak | 114 |
| Futok az árnyékom után | 114 |
| A világnak négy sarka volt | 115 |
| Abban is leginkább Vése | 115 |
| Ki simogat láncaival? | 115 |
| A féreg mi belém szolult | 116 |
| Csak be kellene vallani | 116 |
| Mintha elölről kezdeném | 116 |
| Ne siessen ha elkövet | 117 |
| Szemmel tart már annyi király | 117 |
| Leesett a májusi hó | 117 |
| A közöttben is a mögött | 118 |
| Közelebb jöttek a vizek | 118 |
| Állunk a világ közepén | 118 |
| Csöpög az időből a méz | 119 |
| A valóságnak nincs neve | 119 |
| A nyele a fejsze helyett | 119 |
| Mindig az elején szakad | 120 |
| Csak az őrmester változik | 120 |
| Összeér a sok kis esély | 120 |
| Rakosgatni kínra a kínt | 121 |
| Az egész szerkezet folyik | 121 |
| Toporog a kör közepén | 121 |
| Mostan röpül a kismadár | 122 |
| Ahogy a rozsda eszi meg | 122 |
| Hiszen történik a csoda | 122 |
| Furkálja a semmit a szó | 123 |
| Belepusztul ha megtalál | 123 |
| Ott álltunk hogy se be se ki | 123 |
| Ami magától megmarad | 124 |
| Az ólom marad legtovább | 124 |
| A tüdőben a zúzmara | 124 |
| Nem akarnak veszíteni | 125 |
| Kötözik ami nem ereszt | 125 |
| Mitha gyorsan eloltanánk | 125 |
| Aztán a szegény buta test | 126 |
| Állnak az idők a hegyen | 126 |
| Ahogy a verset mondanád | 126 |
| Miközben húz a csőbe be | 127 |
| Csak az a biztos ami nő | 127 |
| Azzá lehetnél aki vagy | 127 |
| Jár mint a nyelvben a világ | 128 |
| A vers határán is lovak | 128 |
| Vasat égetnek valahol | 128 |
| Ragyog a hold mint a fogas | 129 |
| Beteljesül a pillanat | 129 |
| Nem volt még ennyire közel | 129 |
| Ölel és szétfeszít a kép | 130 |
| Én magam elől szaladok | 130 |
| Ahogy a múlthoz odafagy | 130 |
| Röpül az ásó védekezz | 131 |
| Viszi a mozdonyt a vonat | 131 |
| Körülménnyé duzzad a kör | 131 |
| Remélni a legjobb üzlet | 132 |
| Cincogna a farsangi bál | 132 |
| Lehetett volna boldogabb | 132 |
| Benne van minden krimiben | 133 |
| Tele sejtekkel a kavics | 133 |
| A másik ember aki bent | 133 |
| Valaki magában beszél | 134 |
| A világ helyett a dolog | 134 |
| A két pont között a jelen | 134 |
| Figyelni csak az őröket | 135 |
| Rácsok között a térzene | 135 |
| Valaki ráz egy lepedőt | 135 |
| Fut a tétova gondolat | 136 |
| Elképzelni hogy soha még | 136 |
| A valóság helyett a kép | 136 |
| A nincs sehol de mégis itt | 137 |
| Valaki néz a rácson át | 137 |
| Egy kődarab alatt az ég | 137 |
| A jövő oldalán a szárny | 138 |
| Ha van a világon tető (1989-1992) | |
| Mikor már költő lenni nem | 138 |
| És látják, hogy se föl, se le | 138 |
| Ketyeg az órában a szó | 138 |
| Mikor lejjebb már nem lehet | 139 |
| Szöszög a szélén, mint a pók | 139 |
| Hogy belehalt, az hova visz? | 140 |
| Lehet, hogy mégis a tanúk? | 140 |
| Akkor is csak egy pillanat | 140 |
| Elég annyi, hogy féljenek | 141 |
| A legtöbb csak mintát akar | 141 |
| A képzelet, hogy benne van | 141 |
| Ki zárja el a tejutat? | 142 |
| Mert nem meri bevallani | 142 |
| Tehát megérzik a kutyák | 142 |
| Úgy kezdődik, hogy visszaüt | 143 |
| Mintha nem is a ketrecet | 143 |
| A vadász nehéz, nem a nyúl | 143 |
| Ezt a mindenki sejti, hogy | 144 |
| A kis bajt megeszi a nagy | 144 |
| Mint lánctalp alatt az ima | 144 |
| Mint aki rókát szelidít | 145 |
| Addig ugrál a sok bolond | 145 |
| Semmi baj, uram, semmi, csak | 145 |
| Milyen könnyű, hogy vétkezem | 146 |
| Még mindenki maga felejt | 146 |
| Ablakon, ajtón lógna ki | 146 |
| Uram, ön nagyon messziről | 147 |
| Ahogy esik a köd | 147 |
| S hallani, hogy mi lenne, ha | 147 |
| S mint aki törököt fogott | 148 |
| Vannak, persze, a madarak | 148 |
| Már bizonyos, hogy ki az úr | 150 |
| Mennyi ember Delphoiban | 149 |
| Most, hogy kapott annyi időt | 149 |
| A jaj, hogy egy meg egy az egy | 149 |
| Mintha egyszerre két madár | 150 |
| S oráán-száján ömlik a rost | 150 |
| S ha csak a fülek látszanak | 150 |
| Amikor folyton leesik | 151 |
| Mintha az esze kereke | 151 |
| Hát várnak majd addig, uram I-III. | 151 |
| Mintha lehajolt volna csak | 152 |
| Mint mikor titkon valaki | 153 |
| Még mindig, amit mondanék | 153 |
| Mint a csillagos ég, ha ki | 153 |
| Ha benned van már az egész | 154 |
| Most kellene hozzá erő | 154 |
| S mindent ezen a csöpp helyen I-IV. | 154 |
| Mintha a szelet a kalap | 155 |
| Mint a tölcsérben a golyó | 156 |
| Nem fogja, csak viszi a szél | 156 |
| Mért képzelem, hogy rajtam áll? | 157 |
| Csak aki nagyon hallana | 157 |
| Mint a közös lovon a seb | 157 |
| Mint a végtelenben a fék | 158 |
| Mintha a levegő velem | 158 |
| Mint a semmin a heveder | 158 |
| Azt mondják, hogy valami nő | 159 |
| És semmit sem akar, csak át | 159 |
| Jelen vagyok, hát ne keress | 159 |
| Mikor a tenger süllyed el | 160 |
| Mintha aknagránát esne | 160 |
| Ott a cirkusz, ahol hagytuk | 160 |
| Jaja, agyában mennyi hangya | 161 |
| Minthogy éppen ketté válik | 161 |
| Nő a közte, mint a hólyag | 161 |
| Ezt az összetörött arcot | 162 |
| Inkább át a falon megy ki | 162 |
| Ugrálnak a sitten túlra | 162 |
| Futni, mintha strucc ha volna | 163 |
| Vénségemre, mint az igric | 163 |
| Mintha itt a Kossuth utcán | 163 |
| Hát hová, ha nincs hová, ha? | 164 |
| Egyre többször az apámat | 164 |
| Két tekintet közt a hinta | 164 |
| Ágról ágra száll a felhő | 165 |
| Ez a semmi, két semmi közt (1992-1994) | |
| Mint az eget tartja a nap | 165 |
| Ha összekötök annyi fényt | 165 |
| Ahogy a legszebb álmokat | 166 |
| Örökké, hogy egy mozdulat | 166 |
| Mintha minden valami gömb | 166 |
| S hogy semmi válik semmivé | 167 |
| Ha csak azt, hogy egy év alatt | 167 |
| Mintha a nyakamban a kő | 167 |
| Mekkora UFO ez a hely? | 168 |
| Még mindig könnyebb veszteni?: | 168 |
| Mintha nem nézné, hogy megöl | 168 |
| Azt akarom mondani, hogy | 169 |
| Én azelőtt fák és füvek | 169 |
| Igen, eglszen eltörött | 169 |
| S hogy a között között a köz | 170 |
| Mindig csak egy-két emberen | 170 |
| Mindig a másik mondja ki | 170 |
| Én mindig azon a lyukon | 171 |
| A koponyám csúcsáig ér | 171 |
| Ez a hatalmas felület | 171 |
| Ez a semmi, két semmi közt | 172 |
| S hogy néha azt se, melyik az | 172 |
| S hogy öt kenyeret, s öt halat | 172 |
| S akkor egy csillag a magon | 173 |
| S ha nélküle akkor se megy | 173 |
| Még minden elképzelhető | 173 |
| Dől a távcsőből a remény | 174 |
| Nézik, hogy meddig ér a szád | 174 |
| Most, hogy vége a diktatúr | 174 |
| Az a legjobb, ha hazudik | 175 |
| Süt a fehér macska foga | 175 |
| TUdja, hogy nincsen semmi baj | 175 |
| Lehet, hogy most ez a Gulág? | 176 |
| Mind hasonlít valakire | 176 |
| Már föl is áldozza magát | 176 |
| Micsoda bugyrok elhaló | 177 |
| Ők a mese végén a könny | 177 |
| Azért asszony, merthogy viszik? | 177 |
| Ahogyan rád szakad a ház | 178 |
| S hogy feküdt a kertben, ami | 178 |
| Ez az indigós lihegés | 178 |
| S hogy még egy kicsi türelem | 179 |
| Ó én szeretném, ha szeret | 179 |
| Végigmegy rajtam, mint a tű | 179 |
| Ez az eszelős cicoma | 180 |
| Helyben csúszkálna a higany | 180 |
| Ide mindig kell egy atya | 180 |
| S mert győznek folyton a kicsik | 181 |
| A csillagok tüzes dugók | 181 |
| Két hasáb közt a harmadik | 181 |
| És most megint, hogy mi közöm? | 182 |
| Érzem, hogy valaki figyel | 182 |
| Mintha a számhoz tartanám | 182 |
| Uram, ezek nem emberek | 183 |
| Mint mikor egy nyárőszi nap | 183 |
| Ahogy mennek el a hajók | 183 |
| Az a fényes szárny a seben | 184 |
| A repedés a sarkamon | 184 |
| A folt, ahogy kerülgeti | 184 |
| A hely színei, ahol él | 185 |
| A között helyett a közel | 185 |
| A nyelv van benne legalul | 185 |
| Ahogy a tükör megremeg | 186 |
| Két szó között az egyenes | 186 |
| A célok helyett a helyek | 186 |
| Ahol az altatás után | 187 |
| A lehetett volna, ha hol? | 187 |
| Talán választott városom | 187 |
| Mennyi csont és bőr egy helyen | 188 |
| Én tudom, hogy a számon át | 188 |
| A kezem, ahogy ott hagyom | 188 |
| Tehát a bal szemem a jobb | 189 |
| Mint a sötéttel a szoba | 189 |
| Mintha kezdetétől a reccs | 189 |
| S hogy akkor mihez, ha se már? | 190 |
| Emitt a mérleg, ott a súly | 190 |
| Mintha nem, hogy Szarajevó | 190 |
| Ó én gyávább is lehetek | 191 |
| Majd az ötödik temetés | 191 |
| Mennyire szégyellte, ha félt | 191 |
| Egy hajszál a pillanaton | 192 |
| Deszkatavasz (1995-1997) | |
| Üveg nélküli | 195 |
| Tojáspor | 195 |
| Párhuzamosok | 196 |
| Kerülgeted | 196 |
| Kerítés | 197 |
| Fémízű | 197 |
| Előbb-utóbb | 198 |
| Visszaesik | 198 |
| Hét feje volt | 198 |
| Magával ránt és elejt, ami fog | 199 |
| Ahogy áll a jövő | 200 |
| A börtönben is az első | 200 |
| Azt mondod, hold, azt mondják, véged | 201 |
| Kocogás egy Ady-sor után | 201 |
| Tárgyakká sűrűsödik | 201 |
| Bizonytalan | 202 |
| Lehetnék kuruc, sőt, labanc | 202 |
| Lopott madár | 203 |
| Ongürü csitáti | 203 |
| "Egy istent kellene csinálnom" | 203 |
| Sirató | 204 |
| Pákolitz István elment | 205 |
| Mint a madárszárny | 205 |
| Saját árnyékát előzi a ló | 206 |
| Amit, nem is tudom | 207 |
| Világméretű | 207 |
| Nem férek el | 208 |
| Pontkristály | 208 |
| Tele a völgy | 209 |
| A hátán viszi | 209 |
| A közepe | 210 |
| Idő előtti | 210 |
| Hátrafelé | 210 |
| Boldogan lebeghetne | 211 |
| Borostyán | 211 |
| Repülni akar | 212 |
| Világsó | 212 |
| Utószó | 213 |
| Betűrendes mutató | 219 |
| Tartalom | 225 |
Folytatás Microsoft-tal