Bakot is lőttem!

Előszó

„Bakot is lőttem" ezzel az önvallomásszerű szállóigével általában nem szokás dicsekedni, mégis ezt a címet adtam néhány tanulságos vadászélményt ismertető könyvemnek. Oka ennek az, hogy bár az ilyen bakokból jóval kevesebbet lőttem, mint hazai apró- és nagyvadféleségeink bármelyikéből, de mindig emlékezem rájuk, és baklövéseim tanulságainak sok hasznát is vettem. Természetesen nemcsak a magaméin okultam. Maholnap félévszázados vadászmúltam során másoktól is sok baklövést láttam, olykor furcsát, mulatságosat is. Megtanultam, hogy ezek sohasem juttatnak értékes trófeákhoz, sőt többnyire még csak konyhai célokat sem szolgálnak, de emlékük sokszor jóval maradandóbb a trófeánál, és keserű szájízüket tovább érezzük, mint a legjobban elkészített vadpecsenyéét. A baklövést - szerencsére - többnyire nem fegyverrel követjük el, bár sajnálatosan ilyen, nemritkán súlyos következményekkel járó esetek is előfordulnak. Leggyakoribb előidézőjük a tapasztalatlanság, a szakismeretek hiánya, olykor sajnos a kapzsiság, az önzés, szertelenség, fegyelmezetlenség - általában olyan emberi gyarlóságok, amelyek nemcsak vadászaton, hanem a mindennapi életben is sok kisebb-nagyobb bosszúságot, kellemetlenséget okoznak, többnyire másoknak, de gyakran önmagunknak is.
Tudom, hogy a saját tapasztalatok jobban rögződnek tudatunkban, mégis bizakodom abban, hogy e történetkék adott esetben több megfontolást, mérsékletet váltanak ki egyik-másik olvasóból. Ha ily módon vadásztársaimnak némely esetben sikerül az idegeskedést, bosszúságot, kellemetlenséget és Széchenyi Zsigmond szavai szerint: a szenvedély fegyelmezetté válik, akkor elértem a célomat. A közölt vadászélmények megtörtént eseményeket rögzítenek, és azzal az őszinte kívánsággal adom őket közzé, hogy legalább olyan szórakoztató pillanatokat nyújtsanak az olvasóknak is, mint amilyeneket bennem keltett a fölelevenítésük. Vissza