Az egri remete

Előszó

Részlet a kötetből:

Gárdonyi írásai az idők távlatán át.
- Gárdonyi halálának tizedik évfordulóján. -
Irta Simon Lajos
az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság elnöke.

Amikor elhúnyt nagyjainkról emlékezünk, nem érzünk veszteséget, mert az elhúnyt érdeme mindig azon eszmék kultuszába szövődik, melyeknek az elköltözött bajnoka volt s így az elhányt felett való bánatunk felhőin áttör a nemzeti dicsőség fénye.
Ma is, midőn Gárdonyi Géza halálának tizedik évfordulóján emlékezünk, nem tölti el szomorúság lelkünket, mert úgy érezzük, hogy a kegyes emlékezetű író nem halt meg: irodalmi hagyatékának gyémánt ragyogása enyhüléssel, derüs harmóniával és meleg hálával tölti el lelkünket. Gárdonyi írásai az idők távlatán át nem fakultak meg, sőt értékben megnövekedtek, megsúlyosodtak.
Minden író műve annyit ér, amilyen mértékben beilleszkedik korának szellemébe, szemléletébe, nemzetének érzés és gondolatvilágába. Annyit ér, amilyen mértékben részese, kifejezője, kora nemzeti felfogásának, hű tükröztetője jelének, de egyúttal tovább szövője a nemzeti történelemnek és a hagyományoknak. S ha még ehhez a nemzeti nyelv tiszta művelője is, akkor méltó az író arra, hogy lelkünkben babért fonjunk dicső emlékezete köré. Minden magyar írónak, a nemzet húsából, véréből kell táplálkoznia. Az egy nemzethez való hűséges, organikus lelki együvé tartozásain keresztül illeszkedhetik be csak a világirodalom nagyjai közé is. Vissza