Berzsenyi Dániel

Fülszöveg

Németh László 1937-ben nagy visszhangot kiváltott könyvet írt Berzsenyi dániel életútjáról és költészetéről; érdeklődésével azonban egy évtizeden át folyamatosan tovább követte és elemezte A magyarokhoz, a Búcsúzás Kemenesaljától és a Fohászkodás költőjének rejtélyes alakját, akit kortársai - Kölcsey emlékezetes írálata után - még életé ben szinte elfeeldtek, majd a reformkor nagy gondolkodója, Széchenyi s főként a Nyugat első és második nemzedékének a költői - Füst Milán, Illyés Gyula, Weöres Sándor - ismertek el érdeme szerint. 1937 és 1947 között öt alkalommal választotta írásának tárgyául Berzsenyi dánielt Németh László, s azt az elgondolkodtató történelmi-társadalmi szituációt, amely a 18-19. század fordulóján a magyar művelődés és kultúra - s benne természetesen erzsenyi - életlehetőségeit jelentette. "Azt az évtized, amelyben Berzsenyi kibontakozott - írja Németh László - újabb történetünknek tán legsötétebb szaka. Amikor Sopronból mint kicsapott diák hazakerült, a Martinovics-per bírái már ráborították Magyarországra a félelem némaságát. Amikor első igazi verseit - köztük A magyarokhoz című ódát - megírta, Kazinczy és Verseghy még külföldi börtönökben számolják a napokat. Amikor összegyűjtött versei hosszú huzavona után a kispapok költségén megjelennek, a francia háborúk tartanak még... Berzsenyi ifjúsága azonban épp ezen a ponton lesz igen-igen tanulságossá. Mert ez a maradi ember, ha költészetét nézzük, mégis a leghaladóbb költő mindazok közt, akik a század első évtizedében levegőt szívtak." Németh László valamennyi Berzsenyi-írása külön kötetb en most kerül, a költő halálának 150. évfordulója alkalmából, az olvasóközönség kezébe. Vissza